Pasziánsz online, ingyenes

A Pasziánsz (Solitaire) az egyik legismertebb egyszemélyes kártyajáték, amely egyszerű szabályokat ötvöz mély logikai struktúrával. Évszázadok alatt a játék az arisztokratikus időtöltésből digitális szórakozássá vált, és számos ország mindennapi kultúrájának részévé lett. A legtöbb kártyajátékkal ellentétben a Pasziánsz egyéni játékra készült, ahol a figyelem, a következetesség és az előre gondolkodás képessége döntő fontosságú. Népszerűsége nagyrészt sokoldalúságának köszönhető: elegendő egyetlen pakli kártya ahhoz, hogy olyan elfoglaltságot kapjunk, amely egyszerre nyugodt és szellemileg ösztönző.

A Pasziánsz történetében különleges helyet foglal el a Klondike — az a változat, amely idővel gyakorlatilag az egész játék szinonimájává vált. Éppen ez a verzió érte el a legnagyobb ismertséget a logika és a véletlen szerencsés ötvözésének, valamint a digitális környezetben való széles körű elterjedésének köszönhetően. A Pasziánsz szilárd helyet szerzett a kultúrában: a viktoriánus szalonoktól kezdve az operációs rendszerek alapalkalmazásaiig. Nem egyszerűen játékként érzékelik, hanem a szervezett pihenés egyik formájaként — a kikapcsolódás, a koncentráció és a külső zajtól való elszakadás módjaként.

A Pasziánsz története

Eredet és korai évek

A Pasziánsz pontos eredete továbbra is tisztázatlan, de a kutatók egyetértenek abban, hogy a kártyák kirakásán alapuló játékok — a Pasziánsz előfutárai — a 18. század végén jelentek meg Európában. A Pasziánsz születési helyének legvalószínűbb területe Észak- és Közép-Európa — elsősorban Skandinávia, Franciaország és Németország. Érdekes, hogy egyes nyelvekben megmaradtak a Pasziánsz korai, misztikus felfogásának nyomai. Így Skandináviában a játék a Kabale nevet kapta — a francia Cabale szóból kölcsönözve, amely titkokkal, összeesküvésekkel és rejtélyes gyakorlatokkal volt társítva. Abban a korban, amikor a Pasziánsz-t gyakran jóslás egyik formájaként értelmezték, ez a név teljesen találónak tűnt. Valóban, a 18. század végén és a 19. század elején a Pasziánsz-t nemcsak szórakozásként, hanem egyfajta jóslásként is tekintették: úgy tartották, hogy ha a kirakás «sikerült» (vagyis minden kártya a megfelelő sorrendben került a helyére), akkor a kívánság teljesül.

A Pasziánsz első dokumentált említései az 1780-as évekből származnak: a német játékantológiában, a Das neue Königliche L’Hombre-Spiel (1783) című műben szerepelnek kártyakirakások leírásai Patience és Cabale néven. David Parlett játéktörténész megfigyelése szerint a korai időszakban létezett a Pasziánsz egy kétjátékos változata is — mindenki a saját kombinációját rakta ki, versenyezve a gyorsaságban. Azonban a sokkal nagyobb népszerűséget gyorsan az egyszemélyes változat érte el, mint nyugodtabb és összeszedettebb elfoglaltság.

Elterjedés Európában

A 18. század végén és a 19. század elején a Pasziánsz kezdett divatba jönni az udvarokban és a szalonokban. Franciaországban, XV. Lajos korában a kártyakirakások az arisztokrácia kedvelt szórakozásává váltak. Nem sokkal később a Pasziánsz iránti érdeklődés Angliában is elterjedt: a «Patience» szó első angol nyelvű használatát 1801-ben jegyezték fel, és az 1820-as évekre a játék már jól ismert volt a brit társadalomban. Erről többek között Harriet Leveson-Gower, Granville grófnője 1822-ből származó levele is tanúskodik.

Körülbelül ugyanebben az időben jelentek meg az első irodalmi említések is a Pasziánsz-ról Oroszországban. Már 1826-ban Moszkvában megjelent egy könyv, amelynek jellemző címe: «Kártyakirakások gyűjteménye, amelyet nagy pasziánsz néven ismernek, szorgalmasan ajánlva minden elfoglalt embernek». Ez arra utal, hogy a játék legalább az 1820-as évek elejétől ismert volt az orosz arisztokrácia körében.

A Pasziánsz fokozatosan elvesztette kizárólag jósló jellegét, és logikai játékká alakult, amely széles körű kártyakedvelő közönség számára vált elérhetővé.

A viktoriánus korszak és az első gyűjtemények

A Pasziánsz igazi népszerűségi virágkora a 19. század közepére és második felére esett. Ekkor Európában és az Egyesült Államokban számos gyűjtemény jelent meg a kártyakirakások leírásával. Az egyik első és legjelentősebb kiadvány, amely hatással volt a Pasziánsz elterjedésére, a brit arisztokrata, Lady Adelaide Cadogan könyve volt. Az «Illustrated Games of Patience» című műve először 1870 körül jelent meg, és 25 féle Pasziánsz-t tartalmazott. A könyv nagy sikert aratott és többször is kiadták — Angliában a Cadogan név szinte általános kifejezéssé vált bármely Pasziánsz-gyűjtemény megnevezésére.

Lady Cadogan után más szerzők is követték: az amerikai Ednah Cheney az 1870-es évek után hamarosan kiadta saját könyvét a Pasziánsz-ról, az 1890–1900-as években pedig a brit Mary Elizabeth Whitmore Jones, E. D’Orse és mások terjedelmes gyűjteményeket jelentettek meg, amelyek több száz különböző kirakást dokumentáltak. A viktoriánus Angliában a Pasziánsz divatos hobbivá vált, különösen a hölgyek körében — a lassú ütemű kártyarejtvény megfelelt a korszak szellemének.

Ebben a korszakban új Pasziánsz-változatok jelentek meg, és sok klasszikus kirakás olyan neveket kapott, amelyek híres történelmi személyekre és eseményekre utaltak. Széles körben ismert a legenda, hogy Napóleon Bonaparte száműzetése idején Szent Ilona szigetén Pasziánsz-t játszva töltötte idejét. Az ő tiszteletére nevezték el a népszerű kirakásokat, mint például a «Napoleon at St. Helena» és a «Napoleon’s Square» — bár ennek kevés történelmi bizonyítéka van. Ennek ellenére már önmagában az ilyen nevek megjelenése is mutatja, milyen helyet foglalt el a Pasziánsz a 19. századi kulturális életben.

A Klondike megjelenése

A 19. század végén és a 20. század elején jelent meg az a változat, amely később a világ leghíresebb Pasziánsz-játékává vált — a Klondike. Ennek a kirakásnak az eredetét némi rejtély övezi. A név nyilvánvalóan a kanadai északnyugati Klondike régióra utal, amely az 1896–1899 közötti aranyláz révén vált híressé. Egyik változat szerint éppen az aranyásók találták ki a Pasziánsz kirakását az aranyláz idején, hogy elüssék a hosszú sarkvidéki éjszakákat, miközben szerencsére vártak. Azt mesélik, hogy az aranyásók a bányáknál mindig tartottak maguknál egy pakli kártyát, és az éjszakai aranyőrzés közben Pasziánsz-t raktak ki, hogy ne aludjanak el. Ez a romantizált verzió mélyen gyökeret vert a kulturális folklórban. Például Jack London egyik északi történetében leírja, hogyan töltötték a Klondike aranyásói az estéket a Pasziánsz-szal: «Shorty, komor kétségbeesésbe merülve, Pasziánsz-t rakott». Azonban nincs közvetlen dokumentált bizonyíték, amely a játék megjelenését a Klondike-kal összekötné.

A kutatók csak azt jegyzik meg, hogy az első publikációk e kirakás szabályairól a 20. század elejére datálhatók. Így az 1907-es «Hoyle’s Games» kiadásban említést nyer egy «Seven-Card Klondike» nevű játék — lényegében a klasszikus Klondike, ahol 7 oszlopban növekvő számú kártyát kell elhelyezni. Érdekes módon ugyanebben az 1907-es könyvben szerepelt egy másik, bonyolultabb szerencsejáték-változat is Klondike néven — valójában az a játék, amelyet ma Canfield-ként ismerünk. A névkeveredés néhány évig folytatódott, mígnem végül megszilárdult a modern terminológia.

Az 1913-as amerikai játékszabályokban a fogalmakat már egyértelműen megkülönböztették: Klondike — ez az a Pasziánsz, amelyben hét oszlopot kell kirakni, a kártyákat csökkenő sorrendben áthelyezve, míg a Canfield név egy másik, azonos alapú szerencsejátékváltozatra rögzült. Honnan ered a Canfield név? Itt is figyelemre méltó történet húzódik meg: Richard Albert Canfield, az Egyesült Államok ismert kaszinótulajdonosa állítólag egy olyan szerencsejáték Pasziánsz-t kínált ügyfeleinek, ahol 50 dollárért lehetett venni egy paklit, és minden teljesített szín után 5 dollárt kapni — ez a játék kapta a Canfield nevet.

Később Angliában tévesen magát a Klondike-ot nevezték Canfield-nek, ami zavart okozott. Idővel azonban mindkét országban megszilárdult a terminológia: Klondike — a klasszikus Pasziánsz, amelyet az Egyesült Államokban Solitaire-ként, Nagy-Britanniában Patience-ként ismernek, míg a Canfield egy másik, bonyolultabb játék maradt.

A népszerűség földrajza és fejlődése

A 20. század első felében a Klondike széles körben elterjedt — nyomtatott gyűjteményeken keresztül, valamint a szilárd szóbeli hagyománynak köszönhetően. A játékhoz semmi másra nem volt szükség, csak egy pakli kártyára, így mindenhol elterjedt — Észak-Amerikától Oroszországig. Az orosz hagyományban a Klondike a «Kosinka» nevet kapta — a monda szerint a kártyák elrendezésének vázlatos hasonlósága miatt a háromszög alakú fejkendő sziluettjéhez. Valószínű, hogy ez az elnevezés a 20. század első felében szilárdult meg a mindennapi használatban, amikor az eredeti szó kevéssé volt érthető, és a játék már ismert volt a fordításos irodalomból (egyes vélemények szerint Jack London történetei is hozzájárultak az orosz nyelvű olvasók Klondike Pasziánsz-szal való megismerkedéséhez).

A Klondike szabályai nemzedékről nemzedékre szálltak, és gyakorlatilag nem változtak: 28 kártya kirakása 7 oszlopba, a cél — az összes szín összegyűjtése növekvő sorrendben 4 alaphelyre, a kártyák áthelyezése a táblán csökkenő sorrendben, váltakozó színekkel. A variációk csak a részleteket érintették — például hogy szabad volt-e a paklit többször átnézni, egyesével vagy hármasával osztani a kártyákat, és így tovább. Érdekes módon eredetileg a háromlapos osztási módot tekintették klasszikusnak (ami nagyobb türelmet igényelt és nehezebbnek számított), de a 20. század egyes szabályai már tartalmazták az egyszerűbb egylapos osztási módot is, amely növelte a siker esélyét.

A játék megjelenése és formátuma idővel művészi szempontból is változott. A viktoriánus Pasziánsz készletekben előfordultak kifejezetten kisebb méretű paklik vagy elegáns állványok a kirakáshoz, a 20. század közepére pedig megjelent egy különleges Pasziánsz-tábla is («Chastleton Patience Board», amelyet Mary Elizabeth Whitmore Jones talált fel), amely lehetővé tette az állva vagy útközben való játékot. A Pasziánsz tömeges népszerűsödését azonban egyszerűsége segítette elő — a kirakáshoz nem volt szükség sem különleges kiegészítőkre, sem drága elemekre. Emberek milliói rakták ki a Klondike-ot különböző országokban — otthon, útközben, pihenéskor —, és idővel a mindennapi élet részévé vált.

A digitális korszak

A Klondike igazi világméretű népszerűségi hulláma a számítógépek megjelenésével érkezett el. Az 1980-as években, amikor a személyi számítógépek és a grafikus felületek kezdtek elterjedni, a fejlesztők figyelmüket a klasszikus kártyajátékok képernyőre vitelére fordították. Az egyik első számítógépes Pasziánsz-program az Atari 8 bites gépeihez készült változat volt (1981-ben jelent meg) egyszerű «Solitaire» néven, amely pontosan a Klondike-ot valósította meg. 1984-ben Michael A. Casteel lelkes fejlesztő kiadta a Klondike változatát az Apple Macintosh számítógépekre. A játék shareware modellben terjedt és rendszeresen frissült.

A fordulópont azonban az volt, amikor a Microsoft úgy döntött, hogy a Solitaire-t a Windows alapcsomagjába illeszti. 1988-ban a Microsoft gyakornoka, Wes Cherry gyakorlata alatt készítette el a Klondike elektronikus változatát — eredetileg gyakorlófeladatként és a felhasználók egérhasználatra való rávezetésének eszközeként. Akkoriban a drag-and-drop koncepció még újdonságnak számított, és a játék kiváló trénernek bizonyult e készség elsajátításához. Az új kártyadizájnt Susan Kare-re bízták. 1990-ben a «Solitaire» debütált a Windows 3.0 operációs rendszerben — és ettől a pillanattól kezdődött a Klondike diadalmenete a világban. A játék azonnal hatalmas népszerűségre tett szert: a Microsoft képviselői szerint néhány évvel később ez lett a leggyakrabban használt Windows-alkalmazás — még a szövegszerkesztőket is megelőzte.

Világszerte irodai dolgozók milliói töltöttek órákat a virtuális kártyák kirakásával, miközben látszólag dolgoztak. Idővel ez még a vezetők aggodalmát is kiváltotta: ismert az eset, amikor 2006-ban Michael Bloomberg, New York polgármestere elbocsátott egy alkalmazottat, mert rajtakapta, hogy munkahelyi számítógépén Pasziánsz-t játszik.

Pedig az eredeti elképzelés éppen ellentétes volt — a hatékonyság növelése az egérhasználat megtanításával, de az eredmény paradoxon lett. Ennek ellenére a Pasziánsz népszerűsége csak nőtt. A digitális Pasziánsz megjelent a Windows összes későbbi verziójában (3.1, 95, 98, 2000 stb.), és gyakorlatilag az operációs rendszer védjegyévé vált. Amikor 2012-ben a Microsoft megpróbálta eltávolítani a beépített Pasziánsz-t a Windows 8-ból, ez olyan felháborodási hullámot váltott ki a felhasználók körében, hogy a játékot hamarosan visszaállították. 2015-ben, a játék 25. évfordulóján a Microsoft még világméretű Pasziánsz-bajnokságot is szervezett a Windows-felhasználók körében.

A digitális Pasziánsz mára számos rekordot döntött meg. A «Solitaire» (ma a Microsoft Solitaire Collection része) 30 éves jubileumára havi több mint 35 millió játékosa volt világszerte, 65 nyelven, több mint 200 országban. A 2020-as statisztikák szerint naponta több mint 100 millió partit játszanak le — hatalmas szám, amely a játék iránti valódi népszeretet tükrözi. 2019-ben a Microsoft Solitaire-t beiktatták a Videójáték Hírességek Csarnokába (World Video Game Hall of Fame) mint a számítógépes játékok történetének egyik legjelentősebb darabját. Így a Pasziánsz, amely néhány évszázaddal ezelőtt lassú kártyás szórakozásként született, globális digitális jelenséggé fejlődött, és az új évezredben is aktuális maradt.

Érdekes tények a Pasziánsz-ról

• Rekordok és számbeli paradoxonok. Nem minden Klondike kirakás fejezhető be sikeresen — ellentétben az olyan rejtvényekkel, mint a FreeCell, ahol szinte minden parti megoldható, itt a véletlen nagy szerepet játszik. A matematikusok kiszámolták, hogy csak körülbelül az osztások 80%-a nyerhető elméletben (ha ismert az összes kártya helye és nincs lépésszámkorlátozás). A valós győzelmi arány a standard szabályok szerint még alacsonyabb — a tapasztalt játékosok a partik körülbelül 30–50%-át nyerik, még stratégiával és visszavonás gomb használatával is. Így a Pasziánsz valóban igazolja nevét: néha még a tökéletes játék sem vezet győzelemhez, és csak belenyugodni lehet a vereségbe, majd újra próbálkozni.
• A Pasziánsz mint irodai jelenség. A számítógépes verzió megjelenésével a játék kétes hírnevet szerzett mint «munkaidő-gyilkos». Az 1990-es években sok szervezetben a Pasziánsz munkahelyi számítógépen való használata annyira elterjedt figyelemelterelésnek számított, hogy tréfásan «Office Pasziánsz»-nak nevezték.
• A leggyorsabb Pasziánsz-parti a történelemben. 1991. augusztus 2-án a brit Stephen Twigge Guinness-rekordot állított fel azzal, hogy egy asztali Pasziánsz-partit mindössze 10 másodperc alatt fejezett be. A rekordot egy standard pakli és a klasszikus kirakási szabályok felhasználásával érte el. Ezt a teljesítményt a Guinness World Records hivatalosan is elismerte a leggyorsabban kézzel lejátszott Pasziánsz-partiként, és több mint harminc éve megdöntetlen. Az eredmény nemcsak a játék népszerűségét hangsúlyozza, hanem azt is, hogy képes gyorsaságot, ügyességet és kivételes koordinációt bemutatni.
• A Pasziánsz matematikai jelensége. Minden Pasziánsz-parti szinte biztosan egyedi — annak az esélye, hogy két teljesen azonos kirakás forduljon elő, annyira kicsi, hogy gyakorlatilag nem létezik. Egy standard, 52 lapos pakliban a lehetséges kombinációk száma megközelíti az 1-est 67 nullával. Még ha a Föld 8 milliárd mai lakója minden másodpercben új partit játszana a kezdetektől fogva, az sem lenne elég, hogy a lehetséges variációk akár csekély részét is végigpróbálják. Összehasonlításképpen: az Univerzum kora körülbelül 13,8 milliárd év, vagyis nagyjából 435 billió másodperc.

A Pasziánsz története egy olyan játék története, amely képes volt megőrizni aktualitását, miközben az utat bejárta a kézi kirakásoktól a személyi számítógép képernyőjéig. A Klondike ötvözi a szabályok egyszerűségét a helyzetek végtelen változatosságával, ami a játékostól rugalmas gondolkodást, memóriát és persze türelmet igényel. Különleges helyet foglal el a logikai rejtvény és a szerencsejáték határán, miközben minden korosztály és generáció számára elérhető marad.

Kulturális szempontból a Pasziánsz nem csupán szórakozás: ez egyfajta meditáció, idő önmagunkkal. Nem véletlen, hogy a kártyákat kirakó ember képe az irodalomban és a filmekben is felbukkan — a játék az élet döntéseinek metaforájává vált, amelyeket mindenki egyedül hoz meg. Logikai értelemben a Pasziánsz a tervezés és a kombinatorika készségét fejleszti, hasonlóan a sakk vagy rejtvények által támasztott feladatokhoz, de nyugodtabb és lassabb formában. 2019-ben a Pasziánsz-t beiktatták a videojáték Hírességek Csarnokába, egy sorban a kultikus árkádokkal és lövöldözős játékokkal. Ez a hivatalos elismerés hangsúlyozza: a modern szórakozások bősége ellenére a régi kártyajáték továbbra is élő klasszikus marad.

Mielőtt elkezdenénk, érdemes megismerni a szabályokat — nem formalitásként, hanem azért, hogy lássuk, hogyan rejtőzik az egyszerű lépések mögött egy rendezett rendszer. A Pasziánsz nem igényel sietséget: lépésről lépésre épül fel, lehetővé téve, hogy minden lépésnek értelme legyen. Ez nem gyorsasági játék, hanem a figyelem, a türelem és a számítás játéka. Éppen ez a belső összpontosítás teszi különlegessé a Pasziánsz-t — és magyarázza, miért marad évszázadok múltán is aktuális.

Klondike Pasziánsz — klasszikus kártyajáték egy játékos számára, amelynek célja a teljes pakli elrendezése színek szerint ásztól a királyig. A játékhoz egy szabványos 52 lapos paklit használnak. Egy Klondike játszma általában 10–15 percig tart, bár sok múlik a játékos ügyességén. Az egyszerű szabályoknak és a lebilincselő játékmenetnek köszönhetően ez a Pasziánsz a világ egyik legnépszerűbb játéka lett.

A Klondike a szerencse és a stratégiai gondolkodás elemeit ötvözi. A játékosnak meg kell terveznie a lépéseket, sorozatokat kell felállítania, és döntéseket kell hoznia hiányos információk alapján (egyes lapok lefordítva maradnak). Az ilyen feltételek fejlesztik a koncentrációt és a memóriát: a rendszeres játék javítja a képességet, hogy a játékos észrevegye és megjegyezze a már kijátszott lapokat. A Pasziánsz edzi a figyelmet is: folyamatosan követni kell az elrendezést, és keresni az oszlopokban a lehetséges lépéseket és áthelyezési lehetőségeket. Emellett a kártyák vizuális elrendezése esztétikailag is vonzóvá teszi a Klondike Pasziánszot: a játékos láthatja, hogyan rendeződik a kaotikus kezdőállapot fokozatosan szabályos színsorozatokba.

A Klondike Pasziánsz szabályai

Elrendezés és a játék célja

A játszma elején a paklit alaposan megkeverik, és kialakítják az elrendezést. Az asztalra hét oszlopot helyeznek: az első oszlopba 1 lap kerül, a másodikba 2 lap, …, a hetedikbe 7 lap. Minden oszlop úgy van kialakítva, hogy a legfelső lap felfordítva, a többi pedig lefordítva fekszik. Ezekben az oszlopokban összesen 28 lap található; a maradék 24 lap tartalék paklit alkot, amelyet külön helyeznek el, lefordítva.

A pakli mellé helyet hagynak a talon számára — ide kerülnek a tartalékból levett, de még nem használt lapok. Emellett négy üres alaphelyet is előkészítenek (néha „házaknak” nevezik őket). A játék célja, hogy ezeken a négy alaphelyen az összes lapot színek szerint sorban elhelyezzük ásztól a királyig.

Kártyák mozgatása

A játék során a lapokat az elrendezés oszlopai között a következő szabályok szerint lehet áthelyezni. Egy lap egy másik felfordított lapra helyezhető, ha eggyel alacsonyabb rangú, és ellentétes színű (fekete pirosra vagy piros feketére). Például a kőr 7 csak a pikk vagy treff 8-ra helyezhető. Így az oszlopokban csökkenő sorozatok alakulnak ki, váltakozó színekkel.

Nemcsak egyes lapokat, hanem teljesen rendezett csoportokat is lehet mozgatni: ha egy oszlopban csökkenő sorrendben látható lapok sorozata van (például egy piros bubi egy fekete dáma alatt, és a bubi alatt egy fekete tízes), akkor az egész sorozat átvihető egy másik, megfelelő lapra egy másik oszlopban. Ha az áthelyezések következtében egy oszlop teljesen kiürül (tehát nem marad benne lap), az üres helyre csak királyt (vagy királlyal kezdődő sorozatot) lehet helyezni. Az üres oszlop megnyitásának lehetősége király számára a stratégia egyik kulcsmomentuma: az oszlop felszabadítása lehetővé teszi a király mozgatását a sorozattal együtt, és új lépések feltárását.

A lefordított lapok kezelése

A kezdeti elrendezésben minden oszlopban az összes lap lefordítva fekszik, kivéve a legfelsőt. Amikor az oszlop felfordított lapja elkerül (másik lapra vagy alaphelyre kerül), azonnal fel kell fordítani a következő lapot az oszlopban — ez lesz az új felfordított lap, amely belép a játékba. A „rejtett” lapok felfordítása a Pasziánsz legfontosabb része: minden felfordítás új lehetséges lépéseket biztosít.

Stratégiailag előnyös elsősorban azoknak az oszlopoknak a lapjait felszabadítani és felfordítani, ahol a legtöbb lefordított lap található — így növekszik a mozgástér. Ha egy oszlopban ász vagy kettes fordul fel, ajánlott azonnal áthelyezni őket az alaphelyekre („házakba”), mivel az ászok és kettesek ritkán vesznek részt az asztalon történő mozgatásokban, de helyet szabadítanak fel más lapoknak.

Játékmenet

A kezdeti elrendezés után a játékos keresi az asztalon elérhető lépéseket, és végrehajtja azokat, törekedve minél több lefordított lap felfedésére. Amint lehetőség nyílik ászt helyezni egy üres alaphelyre, ezt azonnal meg kell tenni: minden alaphely alján ásznak kell lennie, amelyre azután sorban kerülnek az adott szín lapjai — a kettestől a királyig. Az asztalon a játékos lapokat mozgat, váltogatva a színeket és csökkenő sorozatokat építve, hogy új lapokat tárjon fel.

Ha a játéktéren elfogynak az elérhető lépések, a játékos a tartalék paklihoz fordul. A pakliból a felső lapokat leveszik, és felfordítva a talonba helyezik. A klasszikus Klondike Pasziánszban két elismert osztási szabály létezik: egyenkénti és hármas osztás. Az első esetben a játékos egyenként fordítja fel a lapokat a tartalékból; a másodikban hármat egyszerre (ekkor a három lap közül a talonban csak a legfelső érhető el; az alsó lapokat csak akkor lehet kijátszani, ha a felső már átkerült az asztalra vagy az alaphelyre). Minden osztás után (egy vagy három lap) a játékos igyekszik kihasználni a felfordított lapot: áthelyezni egy megfelelő lapra az oszlopokban, vagy azonnal elhelyezni az alaphelyen, ha az oda illik szín és rang szerint. A felhasznált lap kikerül a játékból, a fel nem használt lapok pedig felfordítva maradnak a talonban.

A játék ciklusa és a játszma vége

Az «asztali lapok áthelyezése» és a «lap felvétele a pakliból a talonba» műveletek szükség szerint váltakoznak a játszma során. Amikor a tartalék pakli kiürül, egyes szabályok lehetővé teszik a teljes talon visszafordítását új paklivá (ilyenkor a lapok sorrendje változatlan marad, ha másként nem rendelkeznek).

Azokban a változatokban, ahol korlátozott a paklin való áthaladások száma (például legfeljebb három újrakeverés), a pakli visszahelyezése csak a megadott számú alkalommal lehetséges; a szabadabb verziókban (beleértve a legtöbb digitális megvalósítást is) az újraosztás korlátlanul engedélyezett. A játék akkor ér véget győzelemmel, amikor az összes lapot sikerül színek szerint elrendezni a négy alaphelyen ásztól királyig.

Ha azonban már nincsenek lépések, és a pakli és a talon is kimerült (vagy a további osztások nem engedélyezettek), a játszma elveszettnek számít — az elrendezés zsákutcába jutott, és a Pasziánsz befejezése lehetetlenné vált. Érdemes megjegyezni, hogy nem minden kezdeti kiosztás vezet győzelemhez: bár elméletileg tökéletes játékkal a leosztások jelentős része megnyerhető, a Klondike egyes elrendezései megoldhatatlanok a lapok rejtett sorrendje miatt. Az «egy lap» osztási szabállyal a sikeres befejezés esélye sokkal nagyobb, mint háromlapos osztás esetén; kutatások kimutatták, hogy még a számítógép is, amely minden lehetőséget átvizsgál, sokkal gyakrabban nyer az egy lapos módban, mint háromlaposban. Ennek ellenére az alapvető győzelmi elv ugyanaz: az összes négy színt sorban kell összegyűjteni, kihasználva az elrendezés adta lehetőségeket.

Tippek kezdő Klondike Pasziánsz játékosoknak

A kezdő Klondike Pasziánsz kedvelőinek hasznos megismerkedni az alapvető stratégiai módszerekkel és a tipikus hibákkal. Az alábbiakban tanácsok találhatók — az alap taktikától a haladó stratégiákig —, amelyek növelik a győzelem esélyét.

Taktikai megközelítések

• Először fordíts fel egy lapot a tartalékból. A játék elején a tapasztalt játékosok azt javasolják, hogy fordítsd fel az első lapot a pakliból, mielőtt más lépéseket tennél. Ez azonnal növeli az elérhető lehetőségek számát, és több információt ad a döntésekhez. A felfordított lap irányt mutathat a játékhoz, vagy azonnal kijátszható. Ezután célszerű a lehető legtöbb lapot kijátszani az asztalon, mielőtt ismét a tartalékhoz nyúlnál.
• Az ászokat és ketteseket az első adandó alkalommal helyezd az alaphelyekre. Az alacsony értékű lapok (különösen az ászok) nem játszanak szerepet az oszlopok elrendezésében, ezért jobb azokat azonnal az alaphelyekre tenni, amint hozzáférhetővé válnak. Ez helyet szabadít fel az asztalon, és lehetővé teszi más lapok mozgatását. Hasonlóképpen, ha egy kettes megjelenik az asztalon, azt azonnal a megfelelő ászra kell helyezni az alapban — így elkezdődik a színsorozat, és közelebb kerülsz a győzelemhez.
• Törekedj a lefordított lapok felfedésére. Minden lefordított lap egy oszlopban rejthet kulcslapot, amely szükséges a Pasziánsz befejezéséhez. Ezért a taktika elsősorban ezeknek a lapoknak a felfedésére kell irányuljon. Ha több lépés közül lehet választani, különösen értékesek azok, amelyek lefordított lap felfedéséhez vezetnek. Például egy olyan oszlopból történő mozgatás, ahol sok a lefordított lap, általában előnyt élvez egy olyan oszloppal szemben, ahol csak egyetlen kártya van lefordítva. Minél több új lapot fedsz fel a játék elején, annál gazdagabb lesz a későbbi lépések választéka.
• Adj elsőbbséget a valódi előrelépést hozó lépéseknek. Ne siess minden lehetséges lapot megmozgatni csak azért, mert a lépés formálisan megengedett. A legjobb lépések azok, amelyek közvetlenül javítják az elrendezést: új lapokat fednek fel, kiürítenek egy oszlopot, vagy lehetővé teszik a lap felhelyezését az alaphelyre. Azok a lépések, amelyek nem hoznak kézzelfogható eredményt (például egy áthelyezés, amely nem fed fel új lapot vagy nem szabadít fel helyet egy királynak), gyakran halaszthatók. Először azokat a lépéseket hajtsd végre, amelyek előreviszik a játékot, a «kozmetikai» mozgatásokat hagyd későbbre.

Kezdők hibái

• Elhamarkodott játék terv nélkül. Az egyik leggyakoribb hiba a kapkodás, amikor a játékos minél gyorsabban próbálja kiüríteni az asztalt. A kapkodó, kaotikus lépések oda vezethetnek, hogy a játékos elszalaszt fontos lehetőségeket, vagy zsákutcába juttatja az elrendezést. Fontos a türelem: jobb időt szánni az elrendezés elemzésére, mint egy visszafordíthatatlan lépést tenni, amely megnehezíti a játékot.
• Elérhető sorozatok figyelmen kívül hagyása. A kezdők gyakran nem veszik észre a lehetséges lépéseket az elrendezésben — például, hogy egy felfordított lap elhelyezhető lenne egy másik alacsonyabb értékűre. Így olyan lapok maradnak az asztalon, amelyeket ki lehetett volna játszani. Kerüld el ezt a hibát: rendszeresen ellenőrizd az összes oszlopot, hogy megtaláld a megfelelő «felső lap — magasabb rangú, ellentétes színű lap» párokat. Az elrendezés gondos megfigyelése a siker kulcsa.
• Oszlop kiürítése király nélkül. A Klondike-ban üres helyet nem lehet tetszőleges lappal kitölteni — csak királlyal. Ennek ellenére a kezdők néha túl korán eltávolítják az utolsó lapot egy oszlopból, üres helyet hagyva, miközben nincs királyuk. Ez a helyzet nem jelent előnyt, és csak feleslegesen elhasznál egy lépést. Soha ne üríts ki egy oszlopot, ha nincs kéznél király (vagy királlyal kezdődő sorozat), amelyet oda lehet tenni. Az üres hely csak akkor értékes, ha azt azonnal elfoglalja egy király — különben ideiglenesen «holt» és nem hoz hasznot.
• Túl korai lapmozgatás az alaphelyre. Az ászok és kettesekkel kapcsolatos tanács fordított oldala: bár az alacsony lapokat azonnal fel kell tenni, a többi lappal óvatosabbnak kell lenni. A kezdők sietve helyezhetnek el közepes értékű lapokat az alaphelyeken, amint lehetőségük van rá, anélkül, hogy figyelembe vennék a következményeket. Ha túl korán eltávolítasz egy lapot az asztalról, az megfoszthat egy további lépéstől. Például, ha idő előtt elhelyezel egy piros ötöst az alapban, a fekete négyest nem tudod rátenni az oszlopból, amíg elő nem kerül a másik piros ötös. Ezért győződj meg róla, hogy a lap felhelyezése az alapra nem zárja el az utat egy másik fontos lap felfedéséhez. Az egyszerű szabály: ászokat és ketteseket azonnal fel, a többi lapot helyzettől függően.
• A talonban lévő lapok figyelmen kívül hagyása. Egy másik hiba, ha valaki csak az oszlopokra koncentrál, és megfeledkezik a talonban lévő nyílt lapokról. Sokan elszalasztják a pillanatot, amikor egy talonlap már kijátszható lenne — például átkerülhetne az asztalra vagy az alapra. Minden alkalommal, amikor felfordítasz egy lapot a pakliból, figyeld meg alaposan a talon felső lapját: nem nyílt-e új lehetőség a lépésre? A talon rendszeres használata elengedhetetlen a sikeres játékhoz.
• A «tovább gondolkodás» hiánya. A Klondike olyan játék, ahol fontos előre látni a helyzet alakulását több lépéssel. A kezdők gyakran «itt és most» játszanak, anélkül, hogy átgondolnák, mi történik a következő lépés után. Így könnyen sarokba szoríthatják magukat: például úgy mozgatnak egy lapot, hogy egy lefordított lap elérhetetlen marad, vagy elpazarolják az utolsó lépést. Törekedj minden lépésnél mérlegelni, mit hoz majd egy-két lépéssel később. A tapasztalt játékosok fejben több forgatókönyvet is lefuttatnak, és azt választják, amelyik előremozdítja az elrendezést. A tervezési képesség különbözteti meg a sikeres játékost a kezdőtől.

Ha most kezdesz játszani, használd ezeket a tippeket a Klondike Pasziánszban, hogy növeld a győzelem esélyeit. Az alapstratégia elsajátítása fontos lépés ahhoz, hogy rendszeresen nyerj a Klondike Pasziánszban.

Haladó stratégiai változatok

• Király kiválasztása egy üres oszlophoz. Helyzet: kiürítettél egy oszlopot, és több király közül választhatsz, hogy elfoglald az üres helyet. Egy meggondolatlan választás megnehezítheti a Pasziánsz megoldását. A haladó játékosok értékelik, hogy az egyes lehetőségek milyen színsorozatot eredményeznek. Például, ha egy piros dáma elakadt az elrendezésben, és blokkolja a rejtett lapokat, akkor hatékonyabb fekete királlyal elfoglalni az oszlopot — így rá lehet tenni a piros dámát, és a probléma megoldódik. Hasonlóképpen, a fekete vagy piros király közötti választásnak attól kell függenie, hogy a jelenlegi elrendezésben melyik színű lapok okoznak nagyobb akadályt.
• Az alaphelyek kiegyensúlyozása. Ne siess minden kártyát válogatás nélkül az alaphelyekre helyezni — különösen az egykártyás módban, ahol a tartalék újraosztása végtelen. Törekedj arra, hogy mind a négy alaphelyet nagyjából egyformán fejleszd. Ha egy színt sokkal jobban előreviszel, miközben a többiek lemaradnak, az korlátozhatja az asztali lépések lehetőségeit. Például, ha a kőr színt az alaphelyen a nyolcasig emeled, akkor az ásztól a nyolcasig az összes kőr lap kikerül a játékból. Ez korlátozhatja az áthelyezési lehetőségeket, ha az asztalon lévő fekete lapokhoz éppen ezek a piros értékek kellenek. Mindig mérlegeld, nem vetted-e el túl korán azt a lapot, amely segíthetett volna az elrendezésben. Szabály: ha egy lapra még szükség van az asztali mozgatásokhoz, jobb várni az alaphelyre helyezésével. Ideális esetben a színeket felváltva és lehetőség szerint szinkronban kell fejleszteni.
• A sorrend figyelembevétele a «három lap» módban. A háromlapos osztás nagyobb stratégiai pontosságot igényel. Mivel a talonban egyszerre csak minden harmadik lap válik láthatóvá, nagyon fontos emlékezni, mely lapok és milyen sorrendben következnek a tartalékban. A profik azt tanácsolják, hogy figyeld meg a lapok sorrendjét: ha az első áthaladáskor megjegyzed a talon sorrendjét, a következő ciklusban előre tudsz tervezni. Vannak még olyan módszerek is, amikor a játékos az első körben végiglapozza a teljes paklit (lépések nélkül), hogy teljes képet kapjon a sorrendről. A tisztességes játék keretein belül ez szélsőséges megoldásnak számíthat, de a tartalék sorrendjének fejben tartása jelentősen növeli a sikeres befejezés esélyeit.
• Rugalmasság és alkalmazkodás. A Klondike megoldási stratégiája nem lehet merev szabály. Minden leosztás egyedi, és a fix sorrend, amely az egyik esetben működik, a másikban nem biztos, hogy beválik. A tapasztalt játékosok hangsúlyozzák az alkalmazkodás fontosságát a játék során: készen kell állnod arra, hogy újragondold a tervedet, ha az elrendezés szokatlan lépést kíván. Például, ha eredetileg az összes lap felfedését tervezted, de látod, hogy érdemesebb azonnal több lapot az alaphelyekre helyezni — tedd meg. Vagy éppen ellenkezőleg, halaszd el a nyilvánvaló lépést, ha előre látod, hogy az akadályozni fog egy fontos lap felfedésében. Ne félj kipróbálni különböző irányokat, elemezd az elrendezést és alkalmazkodj hozzá — a rögtönzés és a taktikai terv változtatásának képessége különbözteti meg a Klondike szakértőt.

Ezek a módszerek segítenek megnyerni még a legnehezebb Klondike Pasziánsz elrendezéseket is — különösen a háromlapos módban.

A klasszikus Klondike Pasziánsz nem csupán az időtöltés egyik módja, hanem a logika, a memória és a türelem edzése is. A látszólag nyugodt elrendezés mögött izgalmas feladat rejlik, amely éberséget és stratégiai számítást igényel a játékostól. Az egyszerű szabályoknak köszönhetően a Pasziánsz mindenki számára elérhető — kortól és tapasztalattól függetlenül, míg a taktikai megoldások gazdagsága és az elrendezések változatossága még a tapasztalt játékosokat is leköti. Újra és újra a lapok elrendezése során a játékos megtanulja előre kiszámítani a lépéseket, átgondolt döntéseket hozni, és tanulni a hibákból. Nem véletlen, hogy ez a Pasziánsz évek óta népszerű maradt: a kártyarejtvény eleganciáját és az egyetlen helyes megoldás keresésének izgalmát ötvözi.

A Klondike Pasziánsz olyan játék, ahol nem a véletlen, hanem a következetesség vezet győzelemre. Itt mindent egy lépés, egy helyes döntés határoz meg. Nem a kapkodás, hanem a számítás. Nem az intuíció, hanem a részletekre való odafigyelés. Minden elrendezés egy feladat, amelynek van megoldása, de az oda vezető út összpontosítást és türelmet igényel. Készen állsz próbára tenni magad? Játssz Klondike Pasziánszot online most — ingyen és regisztráció nélkül!