Nonogram — egy logikai rejtvény, amelyet más néven Picross, Griddlers, Hanjie, Japanese Crosswords is ismernek. A klasszikus keresztrejtvényektől eltérően itt nem egy szó van elrejtve, hanem egy kép — egy egyszerű mintától a pixeles jelenetig —, amelyet a játékos a számok által megadott utasítások alapján színez ki. A játék érdekessége, hogy a megoldás során az egyszerű számok fokozatosan értelmes vizuális eredménnyé alakulnak.
A Nonogram nem igényel nyelvi ismereteket vagy kulturális hátteret — ez egy nyelvfüggetlen rejtvény, amely bárki számára érthető, aki ismeri a számokat. Ennek az univerzalitásnak köszönhetően a Nonogram különleges helyet foglalt el a logikai játékok világában, és nemzetközi sikerré vált, amely népszerűségében a sudokuhoz és a klasszikus keresztrejtvényekhez hasonlítható. Az 1980-as évek végén megjelenve gyorsan hódító utat járt be az egész világon, és szilárdan beépült a rejtvénykedvelők kultúrájába.
A Nonogram története
A rejtvény eredete Japánban
A Nonogram viszonylag nemrégiben született — az 1980-as évek végén Japánban. Két ember, egymástól függetlenül, magának tulajdonítja a rejtvény feltalálását. Az első Non Ishida (石田 のん) japán grafikai szerkesztő volt, aki 1987-ben részt vett egy szokatlan tokiói versenyen, ahol felhőkarcolók ablakaiból kellett képet alkotni. Ishida a fények fel- és lekapcsolásával «rajzolt» egy képet az épület ablakaiban, és első díjat nyert. Ez a győzelem inspirálta egy logikai játék ötletére: felismerte, hogy hasonló elvet papíron is lehet alkalmazni, a négyzetrács mezőinek kiszínezésével. Már 1988-ban megjelentette az első három ilyen típusú rejtvényt Window Art Puzzles címmel.
Szinte egyidőben a profi rejtvényszerkesztő, Tetsuya Nishio (西尾 徹也) is kidolgozta saját változatát ugyanarra az ötletre. Nishio egy másik magazinban publikálta első feladványait, és お絵かきロジック (Oekaki Logic) néven nevezte el őket — ami azt jelenti: «rajzolás logikával» vagy «logikai kép». Az ő változata is elterjedt a japán sajtóban, és gyorsan megtalálta a helyét az alakuló műfajban. Nishio elnevezése Japánban meghonosodott, és a mai napig használják bizonyos szakmai kiadványokban. Így jelentek meg az első Nonogramok (akkor még különböző neveken) a japán nyomtatott sajtóban.
Az első lépések és a terjedés
Kezdetben az új rejtvények nem keltettek széleskörű figyelmet hazájukban. A szabályok eltértek a megszokott feladványoktól, és nem mindenki értette, hogyan kell megoldani őket. Hamarosan azonban a kedvező körülmények segítették a Nonogramot, hogy kilépjen a nemzetközi színtérre. 1989-ben Non Ishida bemutatta rejtvényeit a brit lelkesedőnek, James Dalgetynek — a logikai játékok gyűjtőjének és kutatójának. Dalgety felismerte a játék potenciálját, és megállapodást kötött Ishidával, hogy a rejtvényt Japánon kívül is népszerűsítse.
James Dalgety találta ki a Nonogram nevet az új rejtvénynek — a szerző Non becenevének és a diagram szó egy részének összekapcsolásával (utalva a rajzra vagy sémára). 1990-ben sikerült meggyőznie a tekintélyes brit újságot, a The Daily Telegrapht, hogy rendszeresen közölje ezeket a rejtvényeket. 1990 nyarától a Nonogramok heti rendszerességgel jelentek meg a vasárnapi kiadásban — The Sunday Telegraph. Ez volt a világ első rendszeres Nonogram publikációja a sajtóban, amely a játék nemzetközi népszerűségének kezdetét jelentette.
Nemzetközi elismerés az 1990-es években
A brit sajtónak köszönhetően a japán «számos rajzok» világszerte ismertté váltak. Már 1993-ra a rejtvény diadalmasan visszatért hazájába: az egyik legnagyobb japán napilap, a 毎日新聞 (The Mainichi Shimbun), amelyet az angliai siker inspirált, elkezdte közölni a Nonogramokat. Ugyanabban az évben Ishida Japánban megjelentette az első Nonogram könyvet, míg az Egyesült Királyságban a Pan Books kiadó kiadta a The Sunday Telegraph Book of Nonograms című gyűjteményt, amely a lapban megjelent feladványokat tartalmazta.
A következő években a játék népszerűsége rohamosan nőtt: 1995-re megjelent a The Sunday Telegraph negyedik Nonogram gyűjteménye, és a feladványokat már világszerte nyomtatták újságokban és magazinokban. Megjelentek olyan magazinsorozatok is, amelyek teljes egészében ennek a japán rejtvénynek voltak szentelve.
Japánban olyan nagy kiadók, mint a Gakken és a Sekaibunkasha, elkezdtek szaklapokat kiadni, amelyek kifejezetten ezeknek a rejtvényeknek voltak szentelve, ami jelentősen hozzájárult a műfaj iránti érdeklődés növekedéséhez az országban. Idővel a japán anyagok kiadási jogait külföldi cégek is megvásárolták, így a Nonogram különféle formátumokban jelent meg — az újságrubrikáktól a teljes magazinokig és gyűjteményekig.
Az 1990-es évek első felében ezek a rejtvények megjelentek Hollandiában, Svédországban, az Egyesült Államokban, Dél-Afrikában és más országokban. Az évtized végére a terjedés földrajza jelentősen kibővült: 1997-ben például az izraeli Nikoli Rosh cég elkezdte kiadni a Nonogramokat a Közel-Keleten. Körülbelül ugyanebben az időben publikációk jelentek meg Brazíliában, Lengyelországban, Csehországban, Dél-Koreában és Ausztráliában. A terjeszkedést a példányszámok növekedése és az új formátumok megjelenése kísérte, ami véglegesen megszilárdította a Nonogram helyét, mint nemzetközi logikai játék.
A népszerűsítés egyik fontos állomása a videojáték-ipar volt. 1995-ben a Nintendo Japánban több videojátékot adott ki a Picross sorozatból (a «picture crossword» rövidítése), amelyekben a Nonogram elve alapján lehetett játszani. A legismertebb a Mario’s Picross volt a Game Boy kézikonzolra — ez volt egyben az egyetlen, amely abban az időben Japánon kívül, az Egyesült Államokban is megjelent. Így játékosok milliói ismerkedtek meg az új rejtvénnyel a videojátékokon keresztül.
A Nintendót mások is követték: megjelentek elektronikus zseb-rejtvényjátékok és még arcade gépek is. 1996-ban Japánban kiadták a Logic Pro arcade játékot, amely teljes egészében Nonogram megoldásán alapult, majd egy évvel később annak folytatását. Ezek az automaták a játéktörténelem részévé váltak (ma a MAME emulátoron keresztül érhetők el, mint a retro gaming példái). Az 1990-es évek végére a Nonogram véglegesen megszilárdította nemzetközi sikertörténetét.
A Nonogram az új évezredben
1998-ban a brit The Sunday Telegraph úgy döntött, hogy versenyt hirdet olvasói körében egy új név megtalálására a mindenki által kedvelt rejtvényhez. Erre azért volt szükség, mert ekkorra a lap együttműködése Non Ishidával véget ért, és szükség volt egy saját márkanévre. A Griddler («rácsos») szó nyert, amelyet azóta is Angliában a Nonogram mellett használnak.
1999-ben a jól ismert rejtvénykiadó, a Puzzler Media (korábban BEAP) az Egyesült Királyságban két periodikus magazint indított ezekkel a feladványokkal a japán Hanjie (判じ絵) néven — ami úgy fordítható, hogy «következtetni a képből». Külön Hanjie számok jelentek meg kisebb rejtvényekkel, míg a Super Hanjie nagy, részletes rajzokat tartalmazott. Ugyanebben az évben Hollandiában és más európai országokban is megjelentek saját magazinsorozatok a japán keresztrejtvényekkel.
A 2000-es évek elejét még nagyobb népszerűség jellemezte. Megjelentek az első rendszeres havi kiadványok, amelyek teljes egészében a Nonogramnak voltak szentelve: 2000-ben a brit Tsunami magazin lett az első havi japán keresztrejtvény-válogatás. Az Egyesült Államokban a Sterling Publishing két Nonogram könyvet adott ki — Perplexing Pixel Puzzles és Mind Sharpening Pixel Puzzles címmel. Ugyanebben az évben Hollandiában elindult a Japanse Puzzels XXL magazin, amely különösen nagyméretű rejtvényeket kínált.
Az ezredfordulóra a Nonogram véglegesen a réteghobbiból a világ logikai játékainak kultúrájának szerves részévé vált. 2001-re már Franciaországban, Finnországban és Magyarországon is jelentek meg specializált kiadványok Nonogramokkal. Ezekben az országokban saját rendszeres sorozatokat indítottak, a helyi logikai játékok bemutatási hagyományaihoz igazítva: Franciaországban például nagy hangsúlyt fektettek a rács elegáns dizájnjára és a rajzok vizuális teljességére, míg Finnországban a feladatokat világosan bontották nehézségi szintekre, ami különösen rendszerezetté tette a játék elsajátítását.
Ezzel egyidőben a Nonogram egyre gyakrabban jelent meg általános rejtvénygyűjteményekben a világ különböző országaiban. Olaszországban és Spanyolországban a Nonogramokat rendszeresen bevonták a logikai játékok rovataiba a sudoku mellett, mint a számos feladat vizuális alternatíváját. Oroszországban és Kelet-Európa országaiban japán keresztrejtvényként jelentek meg újságmellékletekben, tematikus hetilapokban és külön logikai játékgyűjteményekben, ahol gyorsan erős pozíciót szereztek.
Sok kiadványban a Nonogram állandó rovat lett, néha még a címlapon is központi elemként. Ennek a formátumnak köszönhetően a játék második terjedési hullámot élt meg — azon olvasók révén, akik eredetileg nem ismerték a japán rejtvényeket, de a megszokottabb feladatok kontextusában érdeklődést mutattak. Az ilyen elérések eredményeként a Nonogram szilárdan a XXI. század elejének vezető logikai játékai közé került.
Különösen fejlődtek a klubok és rejtvényfejtő közösségek. Japánban és az Egyesült Királyságban érdeklődési körök kezdtek kialakulni, ahol a résztvevők stratégiákat vitattak meg, kedvenc számaikat osztották meg, gyorsasági bajnokságokon vettek részt, vagy saját amatőr kiadványaikat szerkesztették. Hasonló formák léteztek Németországban, Csehországban és Finnországban is. Az ilyen találkozók feladványgyűjteményei olykor kereskedelmi forgalomba kerültek, és néhány országban még önálló szerzői magazinok alapját is képezték.
A 2000-es évek elejétől a Nonogramot egyre aktívabban használták az oktatásban a logikus gondolkodás és a figyelem fejlesztésének eszközeként. Matematikai és informatikai tanárok beillesztették a tananyagba, különösen olyan témák oktatásakor, amelyek algoritmusokkal, koordináta-rendszerrel és bináris logikával kapcsolatosak. Néhány országban — például Hollandiában, Finnországban és Izraelben — speciális munkafüzeteket is készítettek, amelyek az iskolai programokhoz igazodtak. Ez a megközelítés nemcsak a rejtvény közönségét bővítette, hanem további oktatási státuszt is adott neki.
Idővel a klasszikus fekete-fehér Nonogramból egész sor rokon játék alakult ki. A színes változatokon túl megjelentek a diagonális Nonogramok, a háromszög és hatszög rácsok, valamint az aszimmetrikus szabályú rejtvények. Néhány közülük előírja, hogy a jelek egy része rejtve marad, vagy csak a játék során jelenik meg. Az ilyen variációk bővítik a műfajt, és lehetővé teszik bonyolultabb érvelési módszerek alkalmazását, így a játék még a tapasztalt megoldók számára is érdekessé válik.
Ma a Nonogram szilárdan része a világ játék-kultúrájának: speciális vagy vegyes kiadványok ezekkel a rejtvényekkel rendszeresen megjelennek több mint 35 országban, köztük Japánban, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Oroszországban és sok másban. Csak Japánban jelenleg több mint tíz különböző magazin létezik, amelyek teljes egészében ennek a rejtvénynek vannak szentelve, nem is beszélve a számos könyvről és elektronikus alkalmazásról. A Nonogram sikeresen átköltözött az újságok oldalairól a számítógépekre és mobil eszközökre: több száz online platform és alkalmazás létezik, ahol felhasználók milliói oldják meg nap mint nap ezeket a feladványokat. Így néhány évtized alatt a Nonogram a helyi különlegességből elismert nemzetközi jelenséggé vált az értelmi játékok iparában.
Érdekességek a Nonogramról
- Az első nyilvános rejtvény — felhőkarcolón. Az első Nonogram, amelyet a nagyközönségnek bemutattak, egy fényinstalláció volt egy épületen. Az 1987-es Window Art versenyen Non Ishida «mesélte el» az ablakokon keresztül a bambuszvágó legendáját — egy ősi japán mítoszt. A fények egy rajzot formáltak a felhőkarcoló homlokzatán, amely gyakorlatilag a modern Nonogram prototípusa lett. Ez az eredettörténet egyedülállóvá teszi a Nonogramot a rejtvények között.
- Az első elektronikus Nonogram a japán NEC PC-9800 otthoni számítógépeken jelent meg. Jóval a Mario’s Picross előtt, Japánban már az 1990-es évek elején léteztek Nonogram számítógépes verziók az NEC PC-9800 rendszerekhez — Japánban népszerű személyi számítógépekhez. Ezek a programok az országon kívül kevéssé voltak ismertek, de megalapozták a jövőbeli verziók felületét és logikáját.
- A legnagyobb nyomtatott Nonogram több mint 300×300 mezős volt. Egyes rajongók és kiadók óriási Nonogramokat hoztak létre — gyakorlatilag poszterméretben. Például a Conceptis cég egy különszámban 320×320 mezős feladványt publikált, amelyet részenként javasoltak megoldani.
- A Nonogramot az NP-teljesség kontextusában vizsgálják a számítási bonyolultság elméletében. Logikai szempontból az általános Nonogram (tetszőleges méretű) megoldhatósága az NP-teljes problémák osztályába tartozik — tehát elméletileg nehezen kiszámítható. Ez a Nonogramot nemcsak szórakoztatóvá, hanem akadémiailag is érdekessé teszi az algoritmusok és a mesterséges intelligencia területén.
- Alternatív elnevezések. Különböző országokban a Nonogram helyi neveken ismert, amelyek tükrözik a nyelvi sajátosságokat és kulturális asszociációkat. Az orosz nyelvterületen gyakran japán keresztrejtvénynek nevezik, kiemelve az eredet országát. Az angol nyelvű világban a Nonogram általános kifejezés mellett elterjedtek a Griddlers (az Egyesült Királyságban) és a Hanjie változatok. A japán szerzők gyakran használják az お絵かきパズル (Oekaki Pazuru) nevet — «rajzolós rejtvény». Előfordulnak más elnevezések is, például Paint by Numbers (angol nyelvterületen, de ritkábban a kifestőkkel való összetévesztés miatt), Picross (a Nintendo védjegye), Picture Logic, Logic Art, Pic-a-Pix és mások. Ez a névváltozatok sokfélesége tükrözi a rejtvény széles földrajzi elterjedtségét és kulturális alkalmazkodását.
- Léteznek színes Nonogramok. A legtöbb klasszikus Nonogram fekete-fehér, de létezik egy külön műfaj — a színes Nonogram, ahol minden jelzés saját színt kap, és a mezőket ennek megfelelően kell kitölteni. Ez bonyolultabb logikát igényel, mivel figyelembe kell venni a színes csoportok sorrendjét és a különböző színű csoportok közötti elválasztókat. A Nintendo aktívan fejlesztette a színes formátumot a Picross DS, Picross 3D és más sorozatokban.
- A Nonogram szilárdan része a nemzetközi rejtvényversenyek programjának. A rejtvényvilágbajnokságokon (World Puzzle Championship) az ilyen típusú feladatokat gyakran beveszik a rácsos rajzok kategóriájába, ahol a résztvevők gyorsaságban és pontosságban mérik össze tudásukat. Egyes rajongók nem hivatalos rekordokat állítanak fel különösen nagy rejtvények megoldásával — például 100×100 vagy annál nagyobb méretű japán keresztrejtvényekkel, amelyek megfejtése sok órát vesz igénybe. Vannak olyan feladatok is, amelyek rendkívül nagy nehézségűek, és csak a legtapasztaltabb megoldók tudják megfejteni őket. Mindez megerősíti a Nonogram státuszát, mint komoly szellemi kihívást.
A Nonogram útja szemléletes példája annak, hogyan válhat egy intellektuális játék globális kulturális jelenséggé. Az egyszerű «logikai rajzolás» ötletéből született rejtvény képes volt legyőzni a nyelvi és földrajzi akadályokat, és rajongókat szerzett minden kontinensen. Ma a Nonogramot magazinokban, könyvekben és elektronikus formátumban adják ki, és különböző korú és foglalkozású emberek fejtik meg. Ezt a játékot azért értékelik, mert fejleszti a gondolkodást, a képzeletet és a kitartást, valamint örömöt nyújt a keresés és a rejtett kép vagy minta fokozatos felfedésének folyamatában. A Nonogram joggal vált a rejtvények világának «élő klasszikusává» — a keresztrejtvények, a sudoku és más örök érvényű szellemi játékok mellett.
Miután megismerted a Nonogram szabályait, érezd meg a megoldás ritmusát, és bátran színezd ki az első mezőt. Első pillantásra a Nonogram egyszerűnek tűnhet, de a megoldás során feltárja a logikai elemzés mélységét, amely összpontosítást, pontosságot és rendszerszemléletet igényel. A szabályok következetes alkalmazása pontos eredményhez vezet, amely lezárja a logikai következtetés láncolatát. Ennek a hozzáférhetőségnek és intellektuális gazdagságnak a kombinációja révén a Nonogram méltán őrzi meg a klasszikus logikai rejtvény státuszát, amely iránt az érdeklődés idővel sem csökken.