Mancala online, ingyenes

A mankala az emberiség történetének egyik legrégebbi társasjátéka. Évszázadokon keresztül játszották Afrikában, Közép-Amerikában, valamint Dél- és Délkelet-Ázsia országaiban. Ezekben a régiókban olyan népszerű, mint a sakk a Nyugaton, és olyan változatos, mint a kártyajátékok. Eredete több ezer éves mezőgazdasági kultúrákhoz és naptári ciklusokhoz vezethető vissza.

Nem egyetlen játékról van szó, hanem egy egész játéksorozatról, amelyet a tábla formája köt össze, de amelyek szabályaikban, a lyukak számában és a stratégiákban különböznek. Az omweso, a bao, a wari, a „magjáték” — mind népszerű mankala-változatok. A legelterjedtebb változat manapság a kalah, egy amerikanizált verzió, amelyet William Julius Champion Jr. fejlesztett ki az 1950-es években.

A játék története

A mankala játéktábla — üres mélyedések sorai, amelyekbe magokat vagy kavicsokat helyeznek — elválaszthatatlanul a mezőgazdaságra emlékeztet. Nem véletlen, hogy ezek a játékok különösen elterjedtek voltak az ősi agrárkultúrákban, ahol fejlett földművelés folyt.

A régészek még nem jutottak közös álláspontra a mankala pontos eredetéről. Játéktáblákat és ábrázolásokat találtak az ókori Egyiptomban, Szíriában, Szudánban és Délkelet-Ázsia országaiban. A legtöbb régészeti lelet azonban Észak-Afrikából, a Nílus völgyéből származik. Ott, templomoszlopokon, szarkofágokon, kőtöredékeken és elefántcsont tárgyakon kézzel faragott játéktáblákat fedeztek fel. A legrégebbiek a Kr. e. 9–10. századból származnak, ami a mankalát az emberiség egyik legősibb ismert játékává teszi.

Egyes kutatók a mankala elemeit vallási rítusokkal és áldozati szertartásokkal hozzák összefüggésbe, ahol a magok számolása szimbolikus jelentőséggel bírt.

Mivel a „mankala” arab eredetű szó, van olyan elmélet, amely szerint a játékok e családja a Közel-Keleten keletkezett, és onnan terjedt el Afrikában és Kelet-Ázsiában. Az elmélet fő érve, hogy a mankalát arab nyelvű vallási szövegek is említik.

Ázsiában más neveken volt ismert: congkak, dakon, makaotan, aggalakang, lamban. Afrikában pedig így: bawo, omweso, endodoi, adi, hus, kale, ndoto, soro és még sok más néven. A legösszetettebb változat, a bao, Tanzániában és Kenyában, Kelet-Afrikában terjedt el.

Amerika gyarmatosításának idején (a 16–17. században) a mankala afrikai rabszolgák révén jutott el az új földrészre. Itt elterjedt Észak-Amerika déli és Dél-Amerika északi részén, ahol wari vagy amerikai mankala néven vált ismertté. Az Egyesült Államokban kereskedelmi forgalomba került műanyag tálcás és színes üveggolyós verzióban is — otthoni és oktatási célokra egyaránt.

Európában a játék a 17. században lett ismert, különösen az angol kereskedők körében, de idővel más játékok kiszorították. Ma már csak néhány régióban emlékeznek rá, például a balti államokban, ahol német nevén, Bohnenspiel — „babjáték” — ismert.

A 21. század eleje óta a mankala újjászületését éli: használják az oktatásban, gyermekfejlesztő programokban, digitális változatokban és mobilalkalmazásokban. A kulturális központok is aktívan népszerűsítik mint szellemi kulturális örökség részét. 2020-ban az UNESCO a bao játékot Kelet-Afrika kulturális identitásának fontos elemévé nyilvánította.

Érdekességek

• A világon több mint 200 dokumentált mankala-változat létezik. Ezek különböznek a lyukak számában, a figurákban, a fogásmódban, a pontszámítási rendszerben és a játékmenet irányában.
• Sok kultúrában nem használtak külön táblát: a mélyedéseket közvetlenül a földbe, homokba, templomfalba, kövekbe vagy akár fatörzsekbe vájták. Az ilyen „szabadtéri” változatok különösen a nomádoknak és harcosoknak voltak praktikusak.
• A mankala sok változata kiválóan alkalmas kisgyermekek számolási és logikai képességeinek fejlesztésére. Egyes régiókban hivatalosan is használják óvodákban mint nevelési módszert.
• Sok afrikai és ázsiai kultúrában a játékot a termékenység isteneivel, az élet és halál körforgásával, valamint a napszakok ritmusával hozták kapcsolatba. Tanzániában és Madagaszkáron úgy tartják, hogy a mankala „türelemre és alázatra tanít”.
• Az egyiptomi XII. dinasztia fáraóinak sírjaiban (i. e. kb. 1800) olyan tárgyakat találtak, amelyekbe a mankala-táblákra emlékeztető mélyedések voltak vésve. Ez az egyik legrégebbi ismert játék, amelynek tárgyi bizonyítékai is fennmaradtak.
• Olyan országokban, mint Ghána, Tanzánia és Nigéria, regionális versenyeket rendeznek — gyakran iskolások között is. A győztesek gyakran nem pénzt kapnak, hanem magokat, rizses zsákokat vagy földet, ezzel is hangsúlyozva a játék mezőgazdasági gyökereit.

Ha megismerted a szabályokat és elsajátítottad az alapstratégiát, bátran kezdheted — a mankala vár! Játssz online, ingyenesen és regisztráció nélkül.

Az összes mancala játékot ketten játsszák — egy játéktáblán, amely általában két sorra van osztva. Az egyik oldal az első játékosé, a másik a másodiké. Bábuként magokat, színes kavicsokat vagy gyöngyöket használnak. Minden mélyedés azt mutatja, hány kavics van benne: az üres nulla, egy kaviccsal egy, kettővel kettő, és így tovább.

A klasszikus kalahában 12 kis mélyedés található: oldalonként 6, bár más változatokban ez a szám eltérhet. A félreértések elkerülése végett most a kalahát vizsgáljuk meg — a mancala legismertebb és legelterjedtebb változatát.

A kalahában minden játékosnak hat-hat mélyedése van, amelyek egymással szemben helyezkednek el. A tábla két végén egy-egy nagy tároló található a kavicsok gyűjtésére — ezeket nevezik „kalaháknak”, akárcsak magát a játékot. A kezdő kavicsszám változhat, de a klasszikus verzióban 48 van: minden egyes mélyedésben 4.

A játék kezdete a következőképp zajlik:

• Sorsolással eldöntik, ki kezd először.
• Az első játékos kiválaszt egyet a saját 6 mélyedése közül, és kivesz belőle 4 kavicsot.
• A kavicsokat az óramutató járásával ellentétes irányban szétosztja a következő mélyedésekbe, beleértve a saját kalaháját, de kihagyva az ellenfél kalaháját.

Ha a játékos olyan mélyedésből indul, ahol több mint 12 kavics van, azokat körkörösen osztja szét az egész táblán, és a ciklus végén egy kavics visszakerül a kiinduló mélyedésbe. Ha a lépés nem a saját kalahában végződik, a másik játékos következik.

A játékot az nyeri, aki több mint a kavicsok felét összegyűjti. A megszerzés kétféleképpen történhet:

• Egy egyszerű lépéssel a saját kalaháig (vagy tovább), ahol a kavics nem számít szerzettnek. Ebben az esetben csak egyetlen szerzés lehetséges.
• Ha az utolsó kavics egy üres mélyedésbe esik a saját sorban — miközben a vele szemben lévő ellenfélmélyedés tele van. Ekkor minden kavicsot el lehet venni onnan, és a saját kalahába tenni.

Újabb lépést lehet tenni, ha az előző a kalahában végződött. A játék véget ér, amikor az egyik játékos megszerzi a kavicsok több mint felét, vagy ha az egyik sorban minden mélyedés kiürül.

Tippek a játékhoz

A mancala egy meglehetősen intuitív játék, ahol a győzelem nem bonyolult stratégián, hanem figyelmességen és koncentráción múlik. Az egyik ismert taktika az úgynevezett „pite-szabály”, amely kiegyenlíti a győzelmi esélyeket vitatott helyzetekben. E szabály szerint az első lépés után a második játékos kicserélheti a helyét az elsővel, és így előnyhöz juthat. Ezért nem érdemes azonnal kavicsokat szerezni a mancala elején.

Ezenkívül, ha a sorsolás alapján ön kezdhet, használja ki ezt az előnyt úgy, hogy kiveszi az összes kavicsot a legbaloldalibb mélyedésből. A lépés végén azonnal újabb lépést tehet, és megfoszthatja ellenfelét ugyanettől a lehetőségtől!