A Ludo egy jól ismert társasjáték, amelyet két vagy négy játékos játszik színes bábukkal és egy dobókockával. A játék különösen népszerű Indiában, Európában és Dél-Amerikában. Számos változata és sokféle neve létezik, amelyek közül néhány védjegyként be van jegyezve – főként európai vállalatok által.
A játék története
A latin ludo szó jelentése „játszom”, de ez az elnevezés jóval később jelent meg – miután a játék már elterjedt Dél-Ázsiából Európába. A Ludo történelmi eredete Indiához köthető, ahol már a 6. században játszották – igaz, akkor még dobókocka nélkül.
A játék végleges változatát, amelyben a játékosok felváltva dobnak kockával, Angliában szabadalmaztatta Alfred Collier 1896-ban, és Royal Ludo néven került forgalomba, ezzel is hangsúlyozva „királyi” társasjáték státuszát.
A 19–20. század fordulóján ez a társasjáték igen népszerű volt a brit haditengerészet matrózai körében. Miután néhány szabályt módosítottak, a játék új angol nevet kapott: Uckers. Svédországban elterjedt a Fia nevű változat (teljes neve: Fia med knuff, jelentése: „Fia lökéssel”), Svájcban pedig Eile mit Weile néven ismert, amely szó szerint annyit jelent: „Siess lassan.”
Más változatok is léteznek, például a magyar — Ki nevet a végén („Ki nevet a végén?”), a német — Mensch ärgere Dich nicht („Ne bosszankodj, ember”) és a francia — Jeu des petits chevaux („A kis lovacskák játéka”). Spanyolországban a játékot parchís néven ismerik, míg Kolumbiában parques néven. Ezek az adaptációk eltérhetnek a pálya kialakításában, a bábuk számában és az egyedi szabályokban.
Sok országban a játékot helyi hagyományok kísérik – tréfás mondásokkal, szerencsét hozó varázsszavakkal vagy bonyolult szabályokkal, például azzal, hogy kötelező kiütni az ellenfél bábuját, ha ugyanarra a mezőre lépünk.
A játék lényege azonban mindenhol azonos, csak a nevek és a részletek változnak. Bár indiai eredetű, a nyugati változatok jelentősen átalakították a játékmenetet és a megjelenést, így az már távol áll az eredeti pachisitől – egy hagyományos társasjátéktól, amelyet Indiában évszázadokon át játszottak.
A Ludo nemcsak nyugatra, hanem keletre is elterjedt. Például Vietnámban rendkívül népszerű, Cờ cá ngựa („A tengeri csikók játéka”) néven, míg a kínai kultúrában létezik egy hasonló játék, a 飞行棋 („Repülő sakk”), amelyben a bábuk kereszt alakú pályán mozognak, és speciális mezőkön „repülhetnek”.
Érdekességek
- A Ludo az ősi indiai pachisi játékból származik, amely több mint 1500 éves múltra tekint vissza. Már a Gupta Birodalom idején, a 6. század körül is játszották. Népszerűségét bizonyítják az Agrában, egy erőd teraszán máig fennmaradt, kőbe vésett játéktáblák.
- Az eredeti változatban a dobókockák helyett kauri kagylókat vagy speciális pálcikákat használtak, amelyeket a földre dobtak. A felfelé esett oldalak száma határozta meg a lépések számát.
- Akbar I Nagy császár (16. század, Mogul-dinasztia) annyira szerette a pachisit, hogy hatalmas kőtáblán, élő bábukkal játszotta – szolgákkal, akik a bábuk helyett mozogtak.
- Indiában és Nigériában néhány iskolában a Ludo az ajánlott szüneti játékok listáján szerepel.
- Banglades és Pakisztán egyes iskoláiban a játékot ideiglenesen betiltották, mert a gyerekek veszekedtek miatta, vagy lógni kezdtek az órákról.
Elég csak egyszer játszani — és rájössz: a Ludo összehozza az embereket, szórakoztat, és valódi izgalmat, örömet és a győzelem ízét nyújtja!