Euchre online, ingyenes

A 19. század közepén az Egyesült Államokban nem volt népszerűbb kártyajáték a Euchre-nél. A kortársak «az összes kártyajáték királynőjének» nevezték, és az ország minden szegletében — Pennsylvania farmjaitól a Mississippin közlekedő gőzhajókig — mindenütt Euchre-partikat játszottak.

A Euchre kártyajáték története

Hogyan lett a Euchre amerikai jelenség

A Euchre jóval azelőtt megjelent, hogy meghódította volna Amerikát. A legtöbb történész egyetért abban, hogy a játék az elzászi Juckerspielből ered — így nevezték azt a kártyajáték-változatot, amely a 18–19. században volt népszerű. Maga a játék neve a központi lapjára utal — a bubira, amely a legmagasabb helyet foglalja el az aduk között. Valóban, a Euchre kulcsfontosságú sajátossága a két legerősebb adu, mindkettő bubi (más néven «bower», a német Bauer — paraszt szóból). Az adu színű bubi, a right bower, a legerősebb lap. Utána következik a left bower — a másik azonos színű bubi. Ez a részlet nyilvánvalóan a német játékokból származik: például a németek kártyaszótárában a Bauer régóta a bubit jelentette, nem csupán a parasztot. Figyelemre méltó, hogy a Euchre-ben a szerény bubi üti a királyokat és ászokat, mintegy «trónfosztást» végrehajtva a nemesség ellen — ahogy a 19. századi megfigyelők tréfásan megjegyezték.

A játék első dokumentált említése valószínűleg a 19. század elejéről származik. Az Oxford English Dictionary adatai szerint már 1810-ben említést nyert az Eucre a korabeli népszerű kártyaszórakozások között. 1829-ben pedig az angol színész és író, Joseph Cowell a Mississippin tett utazása során találkozott egy titokzatos Uker nevű játékkal egy Louisville-ből New Orleansba tartó gőzhajón. Élményét sok évvel később, 1844-ben publikálta, és ezt a feljegyzést tekintik az egyik legelső amerikai Euchre-leírásnak.

Az 1820-as évektől a Euchre gyorsan gyökeret vert az Újvilágban. A játékot európai telepesek hozták magukkal, elsősorban német ajkú bevándorlók — Elzászból (amely akkor Franciaországhoz tartozott, de megőrizte német kultúráját) és Németország más vidékeiről. Vannak elképzelések, hogy a játék Anglián keresztül is eljuthatott — például kedvelték Anglia délnyugati részén, Cornwallban és Devonban, ahol hasonló játékok a napóleoni háborúk francia hadifoglyaitól terjedtek el. Ám az Egyesült Államokban vált a Euchre igazán híressé. A 19. század első felében a keleti államoktól a Középnyugatig terjedt. Már az 1850-es évekre a Euchre gyakorlatilag Amerika nemzeti kártyajátékává vált. Népszerűsége rohamosan nőtt ezekben az évtizedekben — nem véletlen, hogy 1877-ben azt írták: «egyik másik otthoni játék sem volt annyira kedvelt az Egyesült Államok hatalmas területén, mint a Euchre».

Különösen erősen gyökeret vert a Középnyugaton, olyan államokban, mint Ohio, Indiana, Michigan és Illinois. Később ezt az Egyesült Államok középső sávját még «Euchre Belt»-nek is nevezték — annyira erős volt ott a Euchre-hagyomány minden családban. Mindenhol játszották: a városi szalonoktól a falusi vásárokig. Az amerikai polgárháború (1861–1865) kezdetére a Euchre-t már kívülről ismerték — beleértve a katonai táborokat is. A hosszú pihenők során az északi és a déli katonák kártyáztak — legtöbbször Euchre-t. Az amerikai polgárháború idején a játék szorosan beépült a katonai mindennapokba. A veteránok visszaemlékezése szerint «néha még az ebédet is elhalasztották egy parti kedvéért». A katonák számára ez olyan megszokott társ volt, mint a bogrács a tábortűznél vagy a köpeny a vállakon.

Az első szabályok és a dzsóker megjelenése

A Euchre először az 1840-es években jelent meg a sajtóban. 1844-ben Philadelphiában megjelent Thomas Matthews The Whist Player’s Hand-Book című kézikönyve, amely először tartalmazta az új játék szabályait — akkoriban hol Ukernek, hol Euchre-nek nevezték. 1845-ben a Euchre bekerült egy amerikai játékkönyvbe, amelyet «amerikai Hoyle»-nak hívtak — a brit eredeti, a 18. századi Hoyle’s Games mintájára. Fokozatosan a szabályok egységesültek, és 1850-ben napvilágot látott az első, teljes egészében a Euchre-nek szentelt könyv. A korai játékkalauzokban rövidített kártyapaklit használtak — legtöbbször 32 lapot, hetestől ászig. Idővel azonban még rövidebb változat vált elterjedtté — 24 lap: kilencestől ászig minden színből.

Érdekes, hogy a dzsóker kezdetben nem szerepelt a pakliban. Maga a «joker» szó még nem létezett — minden szükséges lap megvolt a szabványos pakliban, ahol az adu bubi (right bower) volt a legerősebb kártya. Az amerikai játékosok azonban, akik híresek voltak újítási kedvükről, a század közepén úgy döntöttek, hogy hozzáadnak egy szokatlan «adu fölötti adut» kedvenc Euchre-jükhöz. Kezdetben egy furfangos megoldást alkalmaztak: a paklihoz egy tartaléklapot adtak, szín nélkül — az úgynevezett üres lapot, amelyet a gyártók néha reklám vagy nyomtatási próba céljából mellékeltek. A játékosok új értelmet adtak neki, és különleges fő aduként használták — «a legjobb bowerként». Először 1868-as szabályokban említik ezt a kiegészítő adut, bár a történészek szerint a gyakorlatban már az 1850-es években alkalmazták ezt az «üres» lapot a Euchre-ben. Idővel ebből önálló lap nőtt ki — a dzsóker.

A döntő lépést a kifejezetten erre a szerepre nyomtatott lapok megjelenése jelentette. 1863-ban Samuel Hart kártyakiadó kiadta az első illusztrált dzsókerkártyát «Imperial Bower» néven. Egy oroszlán volt rajta ábrázolva barlangban a felirattal: «This card takes either Bower» — azaz «Ez a lap bármelyik bowert üti». Ettől a pillanattól kezdve a kiegészítő lap szilárdan bekerült a Euchre-paklikba, és soha többé nem hiányzott belőlük.

Más gyártók is átvették az ötletet, és a 19. század végére minden amerikai kártyapakli tartalmazta a dzsókert. Érdekes, hogy a korai «legjobb bowereken» Hartnál és másoknál nem bolond szerepelt — a rajzok nagyon különbözőek voltak, az oroszlántól a tigrisig. Csak az 1880–1890-es években nyerte el a dzsóker a megszokott bohóc kinézetét. Ami a nevét illeti, a «joker» szó a «Euchre»-ből származott: az egyik változat szerint az angolul beszélő játékosok nehezen ejtették ki a Jucker szót, ezért a maguk módján alakították át. Akárhogy is, az 1880-as évekre a kiegészítő dzsóker már minden új pakliban szerepelt, amelyet a legnagyobb kártyagyárak adtak ki. Például a híres United States Playing Card Co., amelyet 1867-ben alapítottak, az 1880-as évektől kezdve két dzsókert is mellékelt a Bicycle standard paklijaiba. A dzsóker a Euchre-nek köszönheti megjelenését — nem véletlen, hogy a játékban betöltött szerepét egyenesen «legfőbb aduként» határozzák meg, amely minden más lapnál magasabb.

Gőzhajókon és szalonokban: a Euchre aranykora

Ha a Euchre szülőföldje a békés farmközösségek voltak, valódi hírnevét sokkal nyüzsgőbb környezetben szerezte. Az 1830–1860-as években Amerikában nem volt olyan folyami hajó, ahol esténként ne játszottak volna Euchre-t. A híres Mississippin közlekedő gőzhajókon, amelyek St. Louistól egészen New Orleansig jártak, szenvedélyesen játszottak, olykor pénzben is — elég csak Mark Twain utalásaira a hajókon kártyázó játékosokra. Twain maga, fiatal riporterként az 1860-as években a Vadnyugatra utazott, és leírta, hogyan építettek este kunyhót a Tahoe-tó partján az erdőben, és «végtelen Euchre-partikat játszottak, amíg a kártyák annyira össze nem piszkolódtak, hogy felismerhetetlenné váltak». Utazása egy másik jelenetében Twain három elválaszthatatlan barátot figyelt meg egy óceánjáró fedélzetén — ők éjjel-nappal Euchre-t játszottak, miközben egész üvegnyi tiszta whiskyt fogyasztottak el, és «a legboldogabb embereknek tűntek, akiket valaha láttam».

A Euchre az amerikai határvidék életének szerves részévé vált. A kaliforniai aranylelőhelyeken a bányászok az estéket kártyázással töltötték, a civilizáció határán lévő cowboy-szalonokban a kártyák csattogása nem volt ritkább, mint a lövések zaja. Egy szalonban folyhatott pókerparti, de sokkal gyakrabban baráti Euchre, hiszen ehhez csak négy ember és fél pakli kellett, a parti ideje pedig jóval rövidebb és vidámabb volt, mint az elhúzódó pókeré. Minden kocsmában, minden fogadóban és minden helyőrségi városkában a 19. században lehetett Euchre-játékosokkal találkozni — annyira elterjedt lett. A játék egyszerűségével, gyorsaságával és csapatszellemével vonzotta az embereket: kettő kettes ellen igyekezett legalább három ütést vinni az ötből, míg egy különösen merész játékos akár «egyedül is játszhatott» partner nélkül mindenki ellen. A szenvedély, a csapatszámítás és a gyors tempó — mindez a Euchre-t tette a különböző társadalmi rétegek kedvelt szórakozásává.

Érdekes, hogy a 19. század végére a Euchre a legelőkelőbb szalonokba is eljutott. A játék, amely korábban a határvidékkel társult, divatos társasági szórakozássá vált. Az 1890-es években az Egyesült Államokat elárasztotta a «progreszív Euchre» hulláma — így nevezték azt a különleges tornát, ahol a párok folyamatosan cserélődtek, és az eredményeket összesített táblázatban vezették. Az ilyen kártyaesteket gyakran jótékonysági szervezetek és egyházak rendezték: részvételi díjat szedtek, a győztesek díjakat kaptak, a bevételt pedig jótékony célokra fordították. 1898-ban például az újságok egy hatalmas Euchre-tornáról számoltak be New Yorkban: háromezret jegyet adtak el jótékonysági célra, a győztesek pedig értékes ékszereket kaptak. Még írók is nyomot hagytak, megörökítve a Euchre-t az irodalomban: Mark Twain regényeinek hősei rendszeresen játszották, Herbert Wells pedig «Világok harca» (The War of the Worlds, 1898) című tudományos-fantasztikus regényében egy túlélő csoportot ábrázolt, akik a marslakó invázió káoszában Euchre-partikban találtak vigaszt, szenvedélyesen kijátszva a dzsókert az emberiség pusztulásának küszöbén.

A 20. század elejére a Euchre csillaga lassan halványulni kezdett. Divatba jöttek a bonyolultabb szellemi szórakozások — a barátságos Euchre helyét a bridzs vette át, a maga bonyolult kontraktusaival és végtelen kombinációival. A Euchre azonban nem tűnt el: visszatért a gyökereihez, és az egyszerű amerikaiak millióinak kedvenc játéka maradt. Már nem írtak róla az újságok címlapjain, de a Középnyugaton továbbra is játszották — a nagymama konyhaasztalánál, a gyárban szünetben, pikniken vagy a helyi templomban. A szalonok zajától a templomi vásárokig — a Euchre gazdag történelmi örökséget hagyott maga után, és joggal tekintik az Egyesült Államok történetének egyik legnépszerűbb kártyajátékának.

Érdekes tények a Euchre-ről

• Német hatás a terminológiában. Számos Euchre-kifejezés német eredetű. Például a győzelem, amikor az egyik csapat az összes ütést elviszi, «march»-nak nevezik — a német Durchmarsch (teljes menet, áttörés) szóból. A trumfot meghatározó játékost gyakran «maker»-nek hívják — a Spielmacher szóból, ami «játékmester»-t jelent. Ha pedig «euchre-oltak» — vagyis rászedtek a számításokban, és nem engedték megszerezni a minimális ütést— ez a kifejezés a német gejuckert szóból ered, amely szó szerint azt jelenti: «Euchre-ben legyőzött». Innen ered az angol to euchre someone ige is, amely ma is azt jelenti: rászedni valakit, semmivel hagyni, túljárni az eszén.
• A Euchre-t néhány vallási közösségben betiltották. A 19. században a Euchre annyira népszerű volt, hogy egyes amerikai keresztény közösségek szükségesnek tartották korlátozni. A kártyajátékokat, különösen azokat, amelyek a szerencsejátékkal és az úriemberek szórakozásával társultak, gyanakvással figyelték mint potenciális erkölcsi veszélyt. Bár a Euchre nem szerencsejáték a megszokott értelemben, élénk szelleme és szalunbeli népszerűsége miatt a puritán körök «nemkívánatos» listájára került.
• A Euchre különösen népszerű volt a nők körében. Annak ellenére, hogy férfias szalonokhoz társították, a Euchre lett az egyik első kártyajáték, amelyet a nők széles körben és hivatalosan is játszottak. A 19. század végén az előkelő hölgyek úgynevezett euchre luncheons-t rendeztek — délelőtti és délutáni találkozókat harapnivalókkal és kártyapartikkal. Az ilyen eseményekről az újságok is beszámoltak, a győztesek pedig apró ajándékokat kaptak — az ezüst gyűszűktől a díszes brossokig.
• A bower szó egyedülálló nyelvészeti jelenség. A Euchre-ben a legerősebb bubikat jelölő bower kifejezés egyetlen más népszerű kártyajátékban sem fordul elő. Ez a német Bauer — «paraszt, bubi»— angolosított alakja. Érdekes, hogy bár a német játékokban a bubit Bauernek hívták, csak a Euchre-ben kapott különleges aduszerepet, és tartotta meg a kifejezést angol formában. Ez a kifejezés érintetlen maradt még az észak-amerikai kultúrában is, ahol más kölcsönszavak idővel eltűntek vagy alkalmazkodtak.
• A Euchre volt az első játék, amelynek kapcsán az Egyesült Államokban versenytáblázatokat kezdtek közölni. Az 1890-es években a Középnyugat városi lapjai rendszeresen közölték a progresszív Euchre-tornák eredményeit, amelyekben feltüntették a győztesek neveit, a partik állását és még a legjobb lépéseket is. Ez megelőzte a sakk- és bridzsrovatok megjelenését. Így a Euchre lett az első kártyajáték, amely állandó sajtótámogatást kapott a szerencsejáték-konteksten kívül.

A Euchre nem csupán kártyajáték, hanem az élő történelem része. Játszották gőzhajók fedélzetén, katonai sátrakban, viktoriánus házak verandáin és szünetekben a farmokon és gyárakban. Az asztalánál nem volt helye unalomnak vagy egyhangúságnak — csak együttműködésnek, számításnak és szerencsének. Érezhető benne annak a kornak a lehelete, amikor a játék becsület és szórakozás kérdése volt, a kártyák pedig ürügyet adtak az összejövetelre.

Sajátítsa el a szabályokat, érezze a ritmust, és tegye meg az első lépést. A Euchre kezdetben egyszerű, de minden parti mögött egy egész történet rejlik — döntésekről, bizalomról és aprólékos számításról. Meggyőződésünk, hogy amint elmerül a játékban, megérti, miért marad továbbra is élő klasszikus, amelyet nem felejtenek el.

A Euchre egy négy játékos számára készült kártyajáték, amely a csapat taktikáján és a számításon alapul. Rövidített, 24 lapos paklit használnak, ahol két bubi — az úgynevezett bowerek — válnak a fő adu lapokká. A szabályok nem bonyolultak, de a stratégiai döntések figyelmet és játékbeli tapasztalatot igényelnek. Egy parti mindössze 5–10 percig tart, ami a Euchre-t ideális választássá teszi baráti összejövetelekhez és rövid játékalkalmakhoz.

Itt nincsenek hosszú leosztások, bonyolult kontraktusok vagy többrétegű pontozási rendszerek, mint a bridzsben. Ehelyett — rövid pakli, mindössze öt lap kézben, és mégis olyan döntések, amelyek összpontosítást, számítást és a partner jó megértését igénylik. Éppen ezért értékelték a játékot a cowboyok, az aranyásók és a viktoriánus verandák hölgyei: a szabályok egyszerűek, de a játék menete — olyan, mint az élet, ahol a sikert nemcsak a lapok, hanem azok kijátszásának képessége dönti el.

Az alábbiakban részletes útmutatót talál a klasszikus Euchre-hez: szabályok, szerepek, a játék felépítése és gyakorlati tanácsok, amelyeket az idő és az Atlanti-óceán mindkét partjának játékosai igazoltak.

A Euchre szabályai: hogyan kell játszani

A pakli

• A klasszikus Euchre rövidített, 24 lapos paklit használ — hat-hat lapot minden színből: kilences, tízes, bubi, dáma, király és ász. Ez a pakli nem véletlenül alakult ki: maga a játék logikája indokolja. Minél kevesebb a lap — annál élesebb minden döntés, annál nagyobb az események sűrűsége minden leosztásban. A Euchre-ben nincsenek „felesleges” kezek — bármelyik lap kulcsszerepet játszhat, különösen egy tapasztalt játékos kezében.
• A történelem során más változatok is előfordultak. Például a 19. század egyes régióiban 28 vagy akár 32 lappal játszottak, beleértve a heteseket és a nyolcasokat. Az ilyen változatok a családi és helyi partik során voltak népszerűek, különösen Angliában és Kanadában, de a nyomtatott kézikönyvek és a szabványos paklik elterjedésével a 24 lapos formátum vált dominánssá — először az Egyesült Államok középnyugati részén, majd az egész országban.
• A joker különleges helyet foglal el. Az amerikai Euchre-ben a 19. század második felében jelent meg, mint kiegészítő adu — egy lap, amely még a bowereknél is erősebb. Azonban eredetileg — a klasszikus, történelmi Euchre-ben — a joker nem szerepelt. Bevezetése az 1880–1890-es évek körül vált általános gyakorlattá, de mindmáig nem kötelező része a szabályoknak, különösen, ha a régi vagy oktató változatról van szó.

Játékosok és elhelyezkedés

• A Euchre négy fővel játszható, akik két-két fős csapatokra oszlanak. Ez a felépítés klasszikus a kártyajátékoknál, ahol a partnerségnek is szerepe van: mint a whistben vagy a bridzsben, itt sem csak a saját lapjaid számítanak, hanem az is, hogyan működsz együtt az ellenkező oldalon ülő partnereddel.
• A partnerek egymással szemben ülnek az asztalnál, hogy biztosítsák az információhoz és a lépések sorrendjéhez való egyenlő hozzáférést. Ez az elhelyezkedés lehetővé teszi a játékosok számára, hogy összehangoltan játsszanak, anélkül hogy megsértenék a tisztességes játék szellemét — a Euchre-ben a partnerek nem cserélhetnek jeleket, viszont a játék menete alapján érzékelniük kell egymás stílusát és logikáját.
• A csapatjáték célja — előbb elérni a szükséges pontszámot, mint az ellenfél, a leosztások során ütéseket nyerve. Leggyakrabban 10 pontig játszanak, bár baráti vagy klubpartikon más határ is megállapítható: például 5 vagy 15 pontig, a játékosok tempójától és hangulatától függően. Minden leosztásban az egyik csapat vállalja a győzelmet, kijelöli az adut és igyekszik a legtöbb ütést megszerezni, míg az ellenfelek ezt próbálják megakadályozni.

Osztás

• A pakli megkeverése után a kiosztást a kiosztótól balra ülő játékos kezdi. Minden résztvevő öt lapot kap, rendszerint két részletben: először kettőt, majd hármat, vagy fordítva — az osztó belátása szerint. Ez a kiosztási forma felgyorsítja a parti menetét és megszokott ritmust ad, miközben megtartja a meglepetés elemet a kéz összetételében.
• A fennmaradó négy lap az asztalon marad: középre, lefelé fordítva helyezik őket. A legfelső lapot felfordítják — ez szolgál nyílt adu ajánlatként. Ez a lap indítja a játék következő szakaszát — a döntést arról, hogy a színe lesz-e az adott leosztásban az adu. A felfordított szín az első taktikai kihívást jelenti: érdemes-e átvenni az irányítást, vagy inkább átadni a kezdeményezést az ellenfélnek.

Az adu kijelölése

• A legfelső lap felfordítása után kezdődik az adu kijelölésének szakasza. A játékosok egymás után, kezdve a kiosztótól balra ülővel, döntenek: elfogadják-e a felkínált színt adunak, vagy továbbadják a lehetőséget. Minden játékos csak egyszer nyilatkozik, és a választás végleges — később nem lehet visszatérni hozzá.
• Ha valaki elfogadja a felfordított színt, ő lesz a maker — az a játékos, aki magára vállalja, hogy legalább három ütést nyer az adott leosztásban. Partnere automatikusan részt vesz a játékban, és segíti a cél elérését, még ha eredetileg paszolni akart is. Az osztónak ebben az esetben kötelezően fel kell vennie a felfordított lapot, és eldobnia egyet a sajátjai közül, hogy erősítse vagy kiegyensúlyozza a kezét.
• Ha mind a négy játékos elutasítja a felfordított színt, kezdődik a második adu választási kör. Ismét sorban, ugyanattól a játékostól kezdve, mindenki bejelenthet bármely más színt adunak (kivéve azt, amelyik az asztalon van). Aki először dönt, az is maker lesz.
• Ha ebben a szakaszban is minden játékos paszol, az osztás érvénytelen — „halottnak” tekintik, a lapokat összegyűjtik, és a következő játékosnak, az óramutató járásával megegyező irányban, kell osztania. A játék addig folytatódik, amíg valaki ki nem jelöli az adut, és meg nem kezdődik az igazi parti.

Megjegyzés: ha a maker az osztó partnere, akkor neki kötelező felvennie a felfordított lapot, és lecserélni valamelyiket a sajátjai közül.

Az adu sajátosságai: right és left bower

• A Euchre kulcsfontosságú sajátossága — az egyedi adu rendszer, amelyben a két legmagasabb adu a bubi. Ez a mechanika egyetlen más népszerű kártyajátékban sem található meg, és a Euchre felismerhető ismertetőjele már a 19. századi első leírások óta.
• A right bower — az adu szín bubi és az egyik legerősebb lap a játékban. A klasszikus szabályok szerint abszolút adunak számít, amelynek csak a joker állhat fölé — ha az adott változatban használják. A right bower birtokában a játékos döntő előnyhöz jut a leosztásban.
• A left bower — az azonos színű másik szín bubi. Például, ha az adu a kőr, akkor a left bower a káró bubi. Fordítva: ha az adu a pikk, a left bower a treff bubi lesz. Annak ellenére, hogy „idegen” színhez tartozik, a left bower teljes mértékben adunak számít, és úgy is használják a játékban.
• Ez érdekes paradoxont hoz létre: a Euchre-ben a left bower elveszíti a formális színét, és az új szabályok szerint játszik. Így ha a kezedben mondjuk a káró bubi van, és az adu a kőr, nem vagy köteles „kárót adni”, ha azt kérik — mert a bubid már aduvá vált. Ez megsérti a klasszikus szabályt a szín követéséről, de éppen ez a sajátosság ad a játéknak egy további taktikai réteget: nemcsak a színekre, hanem a lapok rejtett átalakulásaira is emlékezni kell, és ennek megfelelően kell stratégiát építeni.

A játék menete és az ütések sorrendje

• Minden Euchre leosztás öt ütésből áll — ezek mini-körök, ahol a játékosok sorban egy-egy lapot tesznek le, hogy megnyerjék az ütést. Az ütés megnyerése közelebb viszi a csapatodat a célhoz — megnyerni a leosztást legalább három ütés megszerzésével az ötből.
• Az első lépést a kiosztótól balra ülő játékos teszi meg, — ő nyitja a játékot bármelyik kezében lévő lappal. Ezután a többiek sorban tesznek egy-egy lapot, és itt lép életbe a fő szabály: ha van nálad a kezdő színhez tartozó lap, azt kötelező kijátszanod. Ezt hívják színkövetésnek — alapvető szabály, amely a Euchre-be az európai játékokból, például a whistből került át.
• Ha nincs a kívánt színből lapod, bármilyen másikat kijátszhatsz — eldobhatsz egy felesleges lapot, vagy éppen kijátszhatod az adut, ha versenybe akarsz szállni az ütésért. Ezekben a pillanatokban történnek a kulcsfontosságú lépések: néha érdemes átengedni a kört, hogy megőrizd az adut, máskor pedig váratlanul kijátszani egy bower-t, és ezzel megfordítani a parti menetét.
• Az ütést a kezdő szín legmagasabb lapja nyeri, ha senki sem tett adut. Ha azonban adu kerül játékba, akkor a legmagasabb adu győz, függetlenül a kezdő színtől. És ha ez az adu az egyik bower, az ellenfelek esélyei szinte nullára csökkennek.
• A játék addig tart, amíg le nem játsszák mind az öt ütést. Ezután meghatározzák a leosztás eredményét — a maker csapata nyer, ha legalább három ütést vitt, különben a pontokat az ellenfelek kapják.

Pontszámítás Euchre-ben

A Euchre-ben a pontokat minden leosztás után osztják ki, attól függően, hogy a kezdeményezést vállaló csapat — azaz a maker oldal — hány ütést tudott szerezni. Itt nincsenek hosszú meccsek több tucat leosztással — minden parti percek alatt befejeződhet, különösen, ha egy játékos egyedül mer játszani.

A pontozási rendszer így néz ki:

• Ha a maker csapata 3 vagy 4 ütést szerez, 1 pontot kap.
• Ha mind az 5 ütést megnyeri, a csapat 2 pontot kap — tiszta győzelemért.
• De ha a maker csapata kevesebb mint 3 ütést szerez, vesztesnek számít, és az ellenfelek 2 pontot kapnak. Ezt a helyzetet euchred-nek hívják, és különösen kellemetlen.
• Ha egy játékos bejelenti, hogy egyedül játszik — azaz partner nélkül dönt játszani — és mind az 5 ütést megszerzi, a csapata rögtön 4 pontot kap. Ez ritka, de látványos módja annak, hogy hirtelen nagy előnyhöz jusson a pontozásban.

Általában 10 pontig játszanak — aki először eléri ezt a határt, az lesz a parti győztese. Azonban megegyezéssel más variációk is lehetségesek: 5 pontig tartó játék gyors, baráti partikhoz, vagy 15 pontig tartó játék feszesebb versenyformában. A legfontosabb, hogy erről előre megállapodjanak. A pontozási rendszer az egyik oka annak, hogy a Euchre ilyen gyorsan magával ragad: itt a siker nem egyetlen győzelemből, hanem okos döntések sorozatából születik.

Tanácsok Euchre kezdőknek

Az adu kijelölésénél

• Az adut érdemes megfontoltan kijelölni, különösen, ha a kezedben egyértelmű előny van. Ideális helyzet — amikor nálad van mindkét bower (right és left): ez biztosítja a két legerősebb adu lap feletti uralmat. Azonban már egyetlen bower — főleg a right — is elegendő lehet ahhoz, hogy magadra vállald a játékot, ha van még egy-két adu lapod, amely támogatja a támadást. Ilyenkor minden esélyed megvan nemcsak a minimálisan szükséges három ütés megszerzésére, hanem ezen felül is.
• Ha nincs biztos uralmad az adu felett, jobb nem elsietni a kezdeményezést. A Euchre nem olyan játék, ahol az erőltetett nyomás eredményt hoz: az indokolatlan magabiztosságért súlyosan fizethetsz — nemcsak pontokat veszíthetsz, hanem átadhatod a kezdeményezést az ellenfélnek.
• Amikor a partnered maker lesz, és elfogadja az adut, a te feladatod a csapatért játszani. Nem szabad akadályoznod a tervét, és főleg nem szabad felülütni az ő aduit a sajátoddal, még ha erős lapod is van. A Euchre sikerét az együttműködés határozza meg: a megfelelő támogatás biztosíthatja a szükséges három ütést, még szerény kézzel is, ha a partnered számítással játszik. Gyakran jobb egy ütéssel kevesebbet vinni, mint véletlenül kibillenteni a saját szövetségest a győztes stratégiából.
• Ha a kezedben nincs adu vagy egyébként gyenge, a legjobb választás a passzolás, különösen a korai szakaszban. Megpróbálni maker lenni nyilvánvalóan gyenge kombinációval — olyan kockázat, amelyet sem a statisztika, sem a tapasztalat nem indokol. A Euchre-ben az ésszerű visszalépés nem gyengeség, hanem stratégia, hiszen a következő leosztás sokkal több lehetőséget adhat a biztos játékhoz.

Az ütések során

• Ne feledd, hogy a Euchre-ben mindössze öt ütés van — és mindegyik döntő lépést jelenthet. Ellentétben a bridzsel vagy a whisttel, ahol egy parti több tucat leosztáson keresztül zajlik, itt egyetlen rossz döntés teljesen megváltoztathatja az eredményt. Ezért a stratégiai gondolkodás nem a pontok számolásával kezdődik, hanem annak megértésével, mikor kell kijátszani egy erős lapot, és mikor érdemes kivárni.
• Az egyik biztos taktika — megőrizni egy adut a döntő pillanatra, ahelyett, hogy az első ütésben kijátszanád. A megtartott adu lehetőséget ad a kezdeményezés átvételére, az ellenfél tervének meghiúsítására vagy a győzelem biztosítására az utolsó, kritikus körben. Ez különösen fontos, ha csak egy-két adud van: ha túl korán kijátszod őket, nemcsak hogy nem hoznak hasznot, de felfedhetik a stratégiádat is.
• Figyeld alaposan, mikor és ki játssza ki a bowereket. A right vagy a left bower megjelenése alapvetően megváltoztatja az erőviszonyokat. Amint kikerülnek a játékból, a megmaradt aduk szerkezete világosabbá válik, és pontosabban felmérheted a csapatod esélyeit a hátralévő ütésekben. Egy tapasztalt játékos nemcsak megjegyzi a kijátszott lapokat — feltételezéseket alkot a többiek kezéről, és úgy készül játszani, hogy minden további döntése erősítse a csapat pozícióját.

Ha egyedül játszol

• Egyedül játszani — a játék egyik legizgalmasabb és legkockázatosabb eleme. Ezt a döntést az a játékos hozza meg, aki kijelölte az adut, és úgy dönt, hogy partner nélkül játszik: a szövetséges ebben a körben teljesen kimarad a játékból. Egy sikeres szóló parti rögtön négy pontot hoz — lenyűgöző eredmény, amely sorsdöntő lehet. Ez különösen fontos, amikor a csapatod igyekszik csökkenteni a hátrányt, vagy éppen előnybe kerülni, és egy erőteljes lépéssel befejezni a meccset.
• Azonban egyedül játszani csak igazán erős kézzel érdemes. Nem elég a right bower birtoklása — szükség van a left bowerre is, valamint legalább egy további magas lapra, lehetőleg nem adu színből. Ez esélyt ad arra, hogy ne csak egyet, hanem mind az öt ütést megnyerd. Megbízható támasz nélkül az adun kívül nagy a kockázata, hogy akár egyetlen kört is elveszítesz — és ezzel nemcsak a bónuszpontokat bukod, hanem két pontot is átadsz az ellenfélnek.
• Jó taktika szóló játékban — nem kijátszani rögtön az összes adut. Érdemes megtartani a bowereket vagy az ászt a második vagy harmadik ütésre, amikor az ellenfeleknek már nem maradnak erős válaszaik. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy kontrolláld a tempót, nyomon kövesd, mi került már ki, és csökkentsd a váratlan vereség kockázatát. Az egyedüli játék és győzelem képessége a Euchre egyik legmagasabb szintű mesterségbeli bizonyítéka.

Stratégia és partnerség

A Euchre nemcsak kártyákról szól, hanem kommunikációról is. Egy csapatban a játékosoknak figyelmesnek kell lenniük egymásra és magára a játékra.

Játék a partnerért

• Ha a partnered egy magas nem adu lappal indít ütést, érdemes elgondolkodni: lehet, hogy a terepet próbálja felmérni, vagy az ellenfelekből igyekszik kicsalogatni az adukat. Ez a lépés gyakran jelzés — nem hivatalos, de a gyakorlatban felismerhető —, hogy támogatásra van szüksége. Ha meggondolatlanul felülütöd a lapját, az tönkreteheti a tervét, és előnyt adhat az ellenfélnek, különösen, ha nincs információd az adukról a játékban.
• Néha jobb átengedni egy ütést, még ha meg is tudnád nyerni. Egy megőrzött lap később kulcsszerepet játszhat — különösen, ha a partnered képes a játékot győzelemre vinni. A kisebb áldozat meghozatala a nagyobb stratégiai nyereségért — ez nemcsak egy tapasztalt játékos, hanem egy megbízható szövetséges jele is. A Euchre-ben nem az nyer, aki a legtöbb ütést szerzi, hanem aki segíti a csapatát a szükséges számú ütés megszerzésében.

A játék irányítása

• Makerként nemcsak az adut hívod meg — az egész leosztás irányítását vállalod. Az első lépésed határozza meg a parti ritmusát és irányát, ami azt jelenti, hogy a kezedben több van, mint pusztán lapok: az ellenfelek figyelmét és reakcióját is vezérled. Érdemes olyan színnel kezdeni, amelyben egyértelmű előnyöd van — ez lehetővé teszi, hogy gyorsan megnyerd az első ütést, vagy rákényszerítsd az ellenfeleket, hogy kijátsszák az erős lapjaikat, amelyeket máskülönben későbbre tartogattak volna.
• A Euchre nem bünteti a váratlan vagy agresszív lépéseket, de itt még fontosabb a számítás és az önkontroll. Egyetlen elrontott leosztás rögtön két pontba kerülhet, ha az ellenfelek kihasználják a hibádat. Ezért fontos, hogy ne játssz túl óvatosan, de ne is rohanj előre ok nélkül. A legjobb maker az, aki higgadtan és pontosan cselekszik, képes olvasni nemcsak a saját lapjait, hanem az asztalnál zajló viselkedést is.

A Euchre nemcsak kártyákról szól, hanem megértésről is. Olyan egyszerű, hogy öt perc alatt el lehet magyarázni, és olyan mély, hogy egyetlen parti több emléket hagy, mint tucatnyi mechanikus leosztás más játékokban. Itt nemcsak az aduk számítanak, hanem a megfelelő pillanat érzése is: mikor kell kockáztatni, és mikor visszalépni; mikor kell a győzelemre játszani, és mikor a partnerért.

Próbáld ki magad egy játékban, amelyben nemcsak kártyák, hanem partnerség, intuíció és számítás rejlik. A Euchre-ben minden a pillanaton múlik — egy ütés, egy helyes döntés, egy bátor lépés. És éppen ebben rejlik a vonzereje. Készen állsz próbára tenni magad? Játssz Euchre-t online most — ingyen és regisztráció nélkül!