Backgammon online, ingyenes

A Backgammon — az egyik legrégebbi táblajáték a világon, amelynek története több ezer évre nyúlik vissza. Különleges módon ötvözi a szabályok egyszerűségét a stratégiai lehetőségek mélységével, ami lehetővé tette, hogy a játék átvészelje az évszázadokat és számos országban népszerűvé váljon. A Backgammon más logikai játékoktól eltérően ritka egyensúlyt teremt a véletlen, a kockadobásból fakadó bizonytalanság, valamint a tudás és a taktikai gondolkodás között. Ennek köszönhetően a játék különleges helyet foglalt el a különböző népek kultúrájában — a perzsa királyi udvaroktól a modern kávézókig — és méltán tekinthető az egyik legnemesebb és legértelmesebb szabadidős tevékenységnek.

A Backgammon története

A játék legkorábbi eredete

Régészeti bizonyítékok szerint a Backgammon elődei már az ókorban léteztek. Iránban (az ókori Perzsiában) körülbelül ötezer éves játékkészleteket találtak — mélyedésekkel ellátott táblákat és kockákat — amelyek a Dzsíroft kultúrához tartoztak. A játék egyik lehetséges elődjének a Royal Game of Ur-t (azaz az Uri királyi játékot) tartják, amely Mezopotámiában volt elterjedt Kr.e. 2600 körül. Akárcsak a Backgammon, ez is szerencse és tudás kombinációjára épülő versenyjáték volt, amelyben bábuval és kockával játszottak.

Az antik írott források említik a római Latrunculi nevű játékot, amely stratégiai bábu-játék volt, valamint a későbbi bizánci Tabula játékot, amely 24 mezős táblán és 15 bábuval játszott mindkét fél. Már ekkor a Tabula célja az volt, hogy a játékos minél gyorsabban végigvigye saját bábu-it a táblán és levegye azokat, mielőtt az ellenfele megtenné — ez az elv nagyon hasonlít a modern Backgammon szabályaira.

A Backgammon perzsa eredetéről szóló legenda

A modern Backgammonhoz leginkább hasonló játék a Szászánida Birodalom idején (Kr. u. III–VI. század) alakult ki Perzsiában. A játék perzsa neve — Nard (نرد) — a Nardshir rövidítése, ami azt jelenti: «Ardasír bátor játéka». A legenda szerint a játékot Buzurgmehr (بزرگمهر) vezír találta ki I. Khoszro Anúsirván (خسرو انوشیروان) király udvarában. A történet úgy tartja, hogy Buzurgmehr az indiai sakkra válaszul alkotta meg az új játékot, hogy bizonyítsa Perzsia szellemi fölényét.

A perzsa költő, Ferdouszi (فردوسی) eposzában, a «Sáhnáme» (شاهنامه) című műben ez a legenda különösen színesen jelenik meg, és a bölcs vezír nevéhez köti a játék megszületését. Bár történelmi bizonyíték nincs egy konkrét szerzőről, maga a legenda a játék perzsa eredetére és annak fontosságára utal a perzsa királyi udvarokban.

A játék elterjedése Keleten, valamint a hosszú és rövid Backgammon megszületése

Perzsiából a Backgammon gyorsan elterjedt a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és azon túl. Már a VII–VIII. században arab források is említik, «taht-e-nard» néven. Az arab befolyás, amely elérte Szicíliát, elősegítette a játék elterjedését Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten: úgy vélik, hogy Európába először a X. században érkezett, Tables (— «táblák») néven.

A játék Kínában is ismert volt: a történelmi krónikák megemlítik a shuang-lu (雙陸) nevű játékot — amely hasonló volt a Backgammonhoz, és a hagyomány szerint Nyugat-Indiában találták fel, majd a Wei-dinasztia (Kr. u. 220–265) idején vitték Kínába. Az V–VI. századra a shuang-lu széles körben elterjedt, és népszerű időtöltéssé vált. Japánban egy hasonló játék, a sugoroku (双六) annyira közkedvelt lett, hogy Dzsitó (持統天皇) császárnő 689-ben betiltotta, mert az emberek túlságosan rajongtak érte. Ezek a tények azt mutatják, hogy a középkorban a Backgammonnak már számos helyi változata és elnevezése létezett.

A Backgammon a középkori Európában

Európában a Backgammonhoz hasonló játékokat Tables néven ismerték. A játék első írásos említése egy 1025-ből származó angolszász kéziratban (Codex Exoniensis) található, amely így szól: «Ketten leülnek, hogy Tables-t játsszanak...». A XI. században hasonló játékok jelentek meg Franciaországban Trictrac néven, és gyorsan népszerűek lettek az arisztokrácia és a szerencsejátékosok körében.

IX. Lajos (Louis IX) francia király 1254-ben rendeletet adott ki, amely megtiltotta udvari embereinek, hogy szerencsejátékokat játsszanak, köztük a Tables-t is. A tiltások ellenére a játék tovább terjedt: Németországban az első említések a XII. századból, Izlandon pedig a XIII. századból származnak. Spanyolországban X. Alfonz bölcs király (Alfonso X de Castilla) 1283-ban híres művében, a «Libro de los Juegos»-ban (A játékok könyve) külön fejezetet szentelt a Tables játéknak (Todas Tablas), amelyben részletesen leírta a szabályokat.

A XVI. századra a kockajátékok szerves részévé váltak a mindennapi életnek egész Európában. Ugyanakkor egységes szabályok nem léteztek: minden országban és régióban más változatokat játszottak. Franciaországban a Trictrac, Olaszországban a Tavole Reale, Spanyolországban a Tablas Reales, Németországban pedig a Puff volt népszerű. Angliában sokáig a Tables általános elnevezést használták, és csak a XVII. század elején jelent meg a «Backgammon» szó. A név etimológiája nem teljesen tisztázott: az egyik elmélet szerint a közép-angol back («vissza») és gamen («játék») szavakból ered, ami a bábuk «hazajuttatására» utal; egy másik elmélet szerint a walesi bach («kicsi») és cammaun («harc») szavakból származik. Mindenesetre a kifejezés elterjedt, és a «rövid» Backgammon változat megnevezésére szolgált, ahol a bábukat ki lehet ütni.

A hosszú és rövid Backgammon kialakulása

A középkori Oroszországban és a szomszédos országokban a játékot perzsa nevén, Nard néven ismerték. A Kaukázuson és Közép-Ázsián keresztül a Backgammon eljutott Grúziába (ahol a XVII. századtól nardii néven emlegették), majd a kalmükök és a Volga menti, valamint a szibériai népek körébe. Oroszországban és a volt Szovjetunió más országaiban a Backgammon a XX. században széles körben elterjedt, hagyományos táblajátékká vált, különösen népszerűvé a városi udvarokban és üdülőhelyeken. Idővel két fő szabályváltozat alakult ki: a hosszú és a rövid Backgammon.

A hosszú Backgammon az ősibb változat, amely közel áll az óperzsa Nardhoz. Ebben a változatban minden bábu ugyanarról a pozícióról («fejről») indul, és mindkét játékos azonos irányba mozgatja őket; az ütött bábukat nem távolítják el — egy mezőt, amelyen egy bábu áll, az ellenfél nem foglalhat el. Ez a változat a Közel-Keleten és a posztszovjet országokban népszerű, és gyakran a klasszikus Backgammonnak tekintik.

A rövid Backgammon ezzel szemben a nyugati változat, ahol a bábuk kezdőállása eloszlik a táblán, a játékosok mozgásiránya ellentétes, és a bábukat «ki lehet ütni», majd a bárra (a tábla közepén lévő sávra) helyezni. A rövid Backgammon a XVI. századtól kezdve széles körben elterjedt Európában, és a XVII–XVIII. századra Amerikában is ismertté vált. A két változat azonos alapokon nyugszik, de eltérő taktikai hangsúlyokat mutat, és a történelem során párhuzamosan fejlődött.

A játék fejlődése az újkorban

A XVII. században az angol Tables játék változásokon ment keresztül, és gyakorlatilag rövid Backgammonná alakult. A «Backgammon» kifejezést először 1635-ben említik. Az angol játékosok megkülönböztették az új változatot a régebbitől, amelyet Irish (ír Backgammon) néven ismertek, és amelyet komolyabbnak tartottak, de idővel a rövid Backgammon kiszorította elődjét. 1743-ban Londonban megjelent az első részletes értekezés, amely leírta a szabályokat és a stratégiákat — Edmond Hoyle «A Short Treatise on the Game of Back-Gammon» (1753, «Rövid értekezés a Backgammon játékról») című műve — amely rögzítette a korabeli rövid Backgammon alapvető szabályait. Érdekes módon a XVIII. században a játék a papság körében is népszerű lett, annak ellenére, hogy az egyház elítélte a szerencsejátékokat.

A XIX. századra a rövid Backgammon szabályai gyakorlatilag elnyerték modern formájukat. A század közepére széles körben használták a bárok (középső sáv) rendszert az ütött bábuk számára, és a győzelem értéke egy, kettő vagy három pont lehetett: egyszerű győzelem — amikor a játékos először veszi le az összes bábuját; gammon — kettős győzelem, ha a győztes az összes bábuját leveszi, miközben a vesztes egyet sem; és backgammon — hármas győzelem, amikor a győztes az összes bábuját leveszi, míg az ellenfél egyet sem, és legalább egy bábu a bárban vagy a győztes otthonában marad. Ez a pontozási rendszer lett az alapja a modern rövid Backgammon szabályainak.

Legújabb változások — a duplázókocka és az érdeklődés újjászületése

A 20. század legnagyobb újítása a duplázókocka megjelenése volt. Az 1920-as években New York játékklubjaiban feltalálták a speciális Doubling Cube-ot, amelynek oldalain 2, 4, 8, 16, 32 és 64 szerepelt, lehetővé téve a tét növelését a játék során. Ez a kocka bonyolultabbá tette a játékot azzal, hogy bevezette a kockázatértékelés elemét: a játékosnak immár nemcsak ügyesen kellett mozgatnia a bábukat, hanem azt is tudnia kellett, mikor érdemes javasolni a tét megduplázását a győzelem valószínűsége alapján.

A duplázókocka megjelenésével a Backgammon egy új szintre emelkedett, intellektuális és izgalmas játékká vált, ami növelte népszerűségét az elit körében. Az 1960-as években a játék iránti érdeklődés valóságos fellendülést mutatott az Egyesült Államokban és Európában. Ebben a megújulásban kulcsszerepet játszott Alexis Obolensky herceg — orosz arisztokraták leszármazottja, aki Amerikában telepedett le, és akit a «modern Backgammon atyjának» neveztek. 1963-ban megalapította a Nemzetközi Backgammon Szövetséget, egységes hivatalos szabályokat dolgozott ki, és megszervezte az első nagyobb bajnokságokat. Már 1964-ben New Yorkban nemzetközi versenyt rendeztek, amelyen számos híresség vett részt, majd 1967-ben Las Vegasban megtartották az első Backgammon világbajnokságot.

A játék gyorsan divatossá vált: a Backgammont magánklubokban, egyetemeken és társasági eseményeken játszották. Nagyvállalatok támogatásával tornákat szerveztek, híres bajnokok és stratégiai könyvek szerzői jelentek meg, ami megerősítette a Backgammon hírnevét mint intellektuális és előkelő szórakozást.

A 20. század végére a Backgammon továbbra is sok országban népszerű maradt. A kelet-mediterrán térség számos országában a Backgammont ma is nemzeti játéknak tartják: Görögországban, Törökországban, Libanonban, Cipruson és Izraelben mélyen gyökerezik a népi kultúrában. Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban Backgammon-szövetségek alakultak, amelyek rendszeresen rendeznek bajnokságokat és ligákat.

Az 1990-es évek elejétől a Backgammon belépett a digitális korszakba: szoftvereket fejlesztettek a számítógép elleni játékhoz és a partik elemzéséhez, valamint az internet elterjedésével lehetővé vált az online játék a világ minden tájáról érkező ellenfelekkel. Így ez az ősi eredetű játék képes volt alkalmazkodni az új korokhoz és technológiákhoz anélkül, hogy elvesztette volna intellektuális vonzerejét.

Érdekes tények a Backgammonról

• Királyi játszmák és diplomáciai táblák. A Backgammont régóta az előkelők játékának tartották, és gyakran volt része diplomáciai ajándékoknak. Az 1740-es években I. Mahmud (محمود) oszmán szultán egy luxus Backgammon-készletet ajándékozott XV. Lajos (Louis XV) francia királynak, amely gyöngyházberakásos fából készült — a kifinomultság és az értelem szimbólumaként. Az ilyen táblákat, amelyeket arannyal, elefántcsonttal vagy teknőcpáncéllal díszítettek, királyi gyűjteményekben őrizték a magas rang jeleként. A 18. századi készletek ma aukciókon tízezres dollárösszegekért kelnek el, különösen, ha híres történelmi személyek tulajdonában voltak.
• Tiltások és a játékosok leleményessége. A Backgammon hosszú története során többször is tiltólistára került, mivel szerencsejátéknak tekintették. 1254-ben IX. Lajos francia király betiltotta a játékot az udvarban, 1526-ban pedig Thomas Wolsey (Thomas Wolsey) angol bíboros «az ördög találmányának» nevezte, és elrendelte az összes tábla elégetését. Azonban a találékony mesterek megoldást találtak: a 16. században Angliában elkezdték gyártani a könyv alakú, összecsukható Backgammon-táblákat. Kívülről egy kötetre hasonlítottak, de belül tartalmazták a játéktáblát, a bábukat és a kockákat. Ez lehetővé tette az előkelők számára, hogy titokban játsszanak a tiltott játékkal — kinyitották a «könyvet» egy parti erejéig, majd veszély esetén gyorsan becsukták. Az ilyen Backgammon-készletek ma értékes régiségeknek számítanak.
• A Backgammon a művészetben és a populáris kultúrában. Népszerűségének köszönhetően a Backgammon többször is megjelent a művészetben és az irodalomban. A holland festő Jan Steen (1626–1679) parasztokat ábrázolt, akik Backgammont játszanak «A trik-trak játékosai» (The Game of Tric-Trac) című festményén, megörökítve a jelenet feszültségét. Az Ermitázsban őrzött másik festményén az egyik játékos feldönti a táblát — feltehetően egy vita miatt. Később a Backgammon a filmművészetben is megjelent: a James Bond-filmben, az «Octopussy»-ban (1983) a főhős Backgammont játszik kockákkal, ami a kockázat és a pszichológiai párbaj hangulatát erősíti. A keleti irodalomban és költészetben a játék gyakran a sors fordulatait és a véletlen elfogadásának bölcsességét szimbolizálja.
• Rekordok és eredmények. Napjainkban nemzetközi Backgammon-versenyeket rendeznek, ahol a világ legjobb játékosai mérkőznek meg egymással. Az 1970-es évektől kezdve minden évben megrendezik a Backgammon-világbajnokságot — először Las Vegasban, majd Monte-Carlóban — amely profi játékosokat vonz a világ minden tájáról. Rekordok is születtek a játék időtartamával kapcsolatban: 2018-ban Azerbajdzsánban Rustam Bilalov (Rustam Bilalov) Guinness-rekordot állított fel a leghosszabb Backgammon-maratonért, amely 25 óra 41 percig tartott. Egy másik érdekes adat a legrövidebb elméleti játékmenet — mindössze 16 dobás, amit matematikusok számítottak ki.

Évszázadok alatt a Backgammon számos nép kulturális örökségének szerves részévé vált. Az ókori Perzsiában született játék túlélte a tiltások és újjászületések korszakait, meghódította a Keletet és a Nyugatot, és máig megőrizte vonzerejét. A Backgammon története az emberi szórakozás története, ahol a versenyszellem és az elmélkedés találkozik — az udvari bölcsek vetélkedéseitől a középkori fogadókig és a 20. századi elegáns szalonokig. Ma a Backgammon továbbra is egyesíti a különböző generációkat és kultúrákat, ritka egyensúlyt kínálva a véletlen és a számítás között. A játék történetének megértése segít felismerni annak különleges értékét — mint kulturális jelenséget és mint az elme gyakorlását.

A Backgammon gazdag történetének megismerése után természetes vágy ébred, hogy valaki kipróbálja tudását a táblán. A következő részben megvizsgáljuk ennek a legendás játéknak a szabályait — a rövid Backgammont (a modern változatot) és a keleti hosszú Backgammont — valamint gyakorlati tanácsokat is megosztunk. Merüljön el a Backgammon által nyújtott bölcsesség és izgalom világában, és fedezze fel a logikai küzdelmek és az ősi hagyományok univerzumát.

A Backgammon — kétjátékos társasjáték, amelyet egy speciális táblán játszanak 30 koronggal — 15 fehérrel és 15 feketével — és két dobókockával. A tábla 24 mezőből (keskeny háromszögekből) áll, amelyet egy középső válaszfal oszt két részre. Minden játékos a dobások eredményei alapján mozgatja a korongjait, és igyekszik azokat a tábla körül vezetni és levenni, mielőtt az ellenfele megtenné ugyanezt. Egy Backgammon-parti általában 5 és 30 perc között tart — a dobások szerencséjétől és a játékosok ügyességi szintjétől függően; mindössze két játékosra és egy standard készletre van szükség.

Mechanikai szempontból a Backgammon egy versenyszerű futójáték, amelyben a véletlen is szerepet játszik. Minden játékos két dobókockával dob, majd a táblán mozgatja a korongjait, eldöntve, melyik korongot és hány mezővel lépteti előre. Minden dobás új helyzetet teremt, és a siker a szerencsén, valamint az ügyességen múlik — azon, hogy a játékos mennyire tudja optimálisan kihasználni a kapott kombinációkat. A játék érdekessége, hogy folyamatos egyensúlyt kíván a kockázat és a biztonság között: lehet óvatosan játszani, kerülve az egyedül álló korongokat, amelyeket könnyű leütni, vagy merészen, bízva a szerencsében és csapdákat állítva az ellenfélnek.

A Backgammont azért is értékelik, mert fejleszti a logikai és kombinációs gondolkodást, a lépések előre megtervezésének képességét, valamint a döntéshozatalt bizonytalan helyzetekben. Emellett a játéknak esztétikai oldala is van: gyönyörű fából készült vagy berakásos táblák, a dobókockák koppanása, a dobás rituáléja — mindez különleges élményt nyújt játék közben. Nem véletlen, hogy a Backgammon évszázadok óta népszerű játék a baráti társaságban és a szellemi kikapcsolódásban.

A Backgammon szabályai: hogyan kell játszani

Kezdés előtt ismerkedjünk meg a játék alapvető elemeivel. A Backgammon táblája 24 mezőből (háromszögből) áll — mindkét oldalon 12 mezővel. A mezők négy negyedre oszlanak, hat-hat mezővel: két «hazai» zóna (egy-egy mindkét játékosnak) és két külső zóna. A tábla közepén található a sáv — az elválasztó rész, ahová a rövid Backgammonban a «leütött» korongokat helyezik. Minden játékosnak 15 saját színű korongja van, és a lépéseket két dobókocka határozza meg, amelyek számai 1 és 6 között vannak. Az alábbiakban bemutatjuk a két fő játékváltozat szabályait — a rövid Backgammont (modern backgammon) és a hosszú Backgammont.

Rövid Backgammon

• Kezdő elrendezés. A rövid Backgammonban mindkét játékos korongjai előre meghatározott mintázat szerint helyezkednek el: 2 korong a 24. mezőn (a legtávolabbi az ellenfél «házától»), 5 korong a 13. mezőn, 3 korong a 8. mezőn és 5 korong a 6. mezőn. Így a korongok eloszlanak a hazai és a külső fél között. A játékosok egymással szemben ülnek, mindkettő maga előtt látja a hazai zónáját (az 1–6 mezőket a fehéreknek, tükrözve a feketéknek). A lépések ellentétes irányban történnek: a fehérek az óramutató járásával ellentétesen, a feketék azzal megegyezően haladnak. A cél, hogy a játékos előbb körbevezesse az összes korongját a táblán, és levegye őket, mielőtt az ellenfél megtenné ugyanezt.
• A játék menete. A parti elején minden játékos dob egy kockával. Aki nagyobb számot dob, az kezd, és az első lépéshez mindkét értéket felhasználja. Ha mindketten ugyanazt a számot dobják, újra dobnak, amíg eltérő eredmény nem születik. Ezután minden játékos a saját körében két kockával dob, és a kapott értékeknek megfelelően mozgatja a korongjait.
• A korongok mozgatása. A két dobókockán megjelenő számok azt mutatják, hány mezőt léphet egy vagy két korong. Minden szám külön lépésként használható. Például, ha 5 és 3 jön ki, akkor az egyik korong 5 mezőt, a másik 3 mezőt léphet, vagy egy korong összesen 8 mezőt, ha a köztes mező szabad. A korongok csak előrefelé léphetnek — a saját «háza» felé, vagyis csökkenő mezőszám irányában. Nem lehet olyan mezőre lépni, amelyet két vagy több ellenfél korongja foglal el. Ha egy mezőn csak egy ellenfél korongja (blot) áll, azt le lehet ütni — az ellenfél korongja lekerül a tábláról, és a sávra kerül, ahonnan később vissza kell térnie a játékba.
• Dupla dobás. Ha mindkét kockán ugyanaz a szám jelenik meg (például 6–6 vagy 3–3), a játékos minden számot kétszer használhat, vagyis négy lépést tehet két helyett. Például 6–6 dobás esetén egy vagy több korong 6 mezőt léphet négyszer. Ez kedvező eredménynek számít, mivel lehetőséget ad a gyors előrehaladásra és a helyzet megváltoztatására a játékos javára.
• Kötelező lépések. A játékosnak mindkét értéket (vagy mind a négyet dupla esetén) használnia kell, ha a szabályok ezt lehetővé teszik. Ha csak az egyik szám játszható, a nagyobbat kell használni. Ha egyik lépés sem lehetséges (például ha minden útvonalat az ellenfél korongjai blokkolnak), a kör kimarad. Ilyen helyzet előfordulhat, ha az összes korong a sávon van, és a bejárati mezőkön két vagy több ellenfél korongja áll.
• Leütés és sáv. A rövid Backgammonban az ellenfél korongjai leüthetők: ha egy játékos korongja olyan mezőre lép, ahol egyetlen ellenfél korong van, azt leüti, és a sávra helyezi — a tábla középső elválasztójára. A leütött korong ideiglenesen kikerül a játékból. Mielőtt a játékos más lépéseket tenne, vissza kell hoznia az összes korongot a sávból a táblára. A visszatérés a dobás alapján történik: például ha 4 és 6 jön ki, a korong a 4. vagy 6. mezőre léphet be az ellenfél «házában», ha az nincs elfoglalva két vagy több korong által. Ha minden lehetséges mező foglalt, a kör kimarad. Miután minden leütött korong visszatért, a fennmaradó dobásértékek normálisan lejátszhatók.

Hosszú Backgammon

• Kezdőfelállás és a lépések iránya. A hosszú Backgammonban (keleti változat) mindkét játékos 15 bábúja egyetlen pontról indul — a «fejről». A fehér fej a fekete otthoni tábla jobb oldali legtávolabbi pontján van, míg a fekete fej szimmetrikusan helyezkedik el a fehérek jobb oldali legtávolabbi pontján. Más szóval, a két fej a tábla átlójának ellentétes sarkaiban helyezkedik el. A játékosok ugyanabba az irányba mozognak — az óramutató járásával ellentétesen (a fehérek nézőpontjából). Ellentétben a rövid Backgammonnal, a fehér és a fekete bábuk útjai nem keresztezik egymást szemtől szembe: mintha körbe-körbe üldöznék egymást. A fehérek a fejükről indulva áthaladnak a feketék otthoni zónáján, majd a feketék külső zónáján, aztán a fehérek külső zónáján, és a saját otthonukban fejezik be a kört; a feketék hasonló módon mozognak — a fejükből a fehérek zónájából a saját otthonukba.
• A lépések sorrendje. Az első lépés sorrendje a hosszú Backgammonban ugyanúgy dől el, mint a rövid változatban: mindkét játékos dob egy-egy kockával, és aki nagyobb számot dob, az kezdi a játékot, az első lépésben mindkét kocka összegét felhasználva. Ha mindketten ugyanazt a számot dobják, addig dobnak újra, amíg különbség nem lesz. A kezdő játékos meghatározása után a játékosok felváltva lépnek: minden kör két kocka dobásával kezdődik. A dobott számok határozzák meg, hány pontot léphetnek a bábuk. A játékosnak mindkét számot használnia kell, ha a szabályok engedik; ha duplát dob (azonos szám mindkét kockán), minden számot kétszer kell lejátszani, így négy lépést ad. A kör addig tart, amíg az összes lehetséges lépést meg nem teszik a dobott értékek alapján.
• Mozgás és dobási szabályok. A bábuk mozgása az alapelvek szerint történik: a bábu a fejről indul, és annyi pontot lép, amennyit a kocka mutat, feltéve, hogy a célpontot nem foglalja el az ellenfél bábuja. A hosszú Backgammonban tilos a bábut olyan pontra helyezni, amelyet már az ellenfél elfoglalt — ütés nincs, és a pontot az első bábu birtokolja, amely oda lépett. Emiatt ebben a változatban nincs sem «bar», sem leütött bábu. A többi dobási szabály megegyezik a rövid Backgammonéval: minden kocka külön lépést ad (vagy összevonható, ha minden köztes pont szabad); duplánál a játékos négy lépést tesz az adott számmal. A lépéseket mindig meg kell tenni, ha a szabályok engedik. Fontos korlátozás: egy körben csak egy bábut lehet lehozni a fejről. Egyetlen kivétel az első lépés: ha 6–6, 4–4 vagy 3–3 duplát dobnak, a klasszikus szabályok engedik, hogy két bábut hozzanak le egyszerre («két bábu lehozatala»). Minden más esetben körönként csak egy bábu jöhet le a fejről. Ez a szabály stratégiaibbá teszi a nyitást: nem lehet azonnal szétszórni a bábukat, a haladás tervezést igényel.
• Blokkolás és korlátozások. A hosszú Backgammonban, bár az ellenfél bábuit nem lehet leütni, a blokkolás továbbra is fontos stratégiai elem. Két vagy több bábu egy ponton lezárja azt az ellenfél elől. A játékosok «prime-okat» — egymás utáni foglalt pontokat — építenek, hogy lelassítsák az ellenfél előrehaladását. Például, ha 4–5 pontot zárnak le egymás után, az jelentősen visszatarthatja az ellenfelet. Azonban a hosszú Backgammon szabályai tiltják a «teljes blokkolást»: nem szabad hat egymást követő lezárt pontot építeni, amely mögött az ellenfél összes bábuja csapdába esne. Legalább egy bábu számára biztosítani kell a továbbhaladás lehetőségét. Ha a hatpontos prime teljesen blokkolja az ellenfelet, az a lépés érvénytelen. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hatpontos blokkolás csak akkor engedélyezett, ha legalább egy ellenfél bábu már áthaladt rajta. Minden más esetben a blokkolás kulcsfontosságú taktika marad: ütés nélkül a győzelmet okos manőverezéssel és akadályok felépítésével lehet elérni.
• Bábuk levétele. Amikor mind a 15 bábu befejezte a kört, és az otthoni zónában van (az utolsó hat ponton), megkezdődik a levétel, akárcsak a rövid Backgammonban. A levétel szabályai azonosak: a dobott szám lehetővé teszi a bábu eltávolítását a megfelelő pontról; ha ott nincs bábu, lépni kell a házon belül, vagy el kell venni a bábut egy távolabbi pontról. Mivel a hosszú Backgammonban nincs ütés, a levétel folyamata egyszerűbb: minden játékos célja, hogy a lehető leggyorsabban levegye az összes bábuját.
• Pontozás és győzelem. A hosszú Backgammonban általában egy pontot ér minden játszma. Az nyer, aki elsőként leveszi az összes bábuját a tábláról. Ha a győztes leveszi az összes bábuját, míg az ellenfélnek marad legalább egy, az egyszerű győzelem — egy pont. Ha az ellenfélnek egy sem marad, a győzelem duplán számít. Hivatalos mérkőzéseken előre meghatározott pontszámig játszanak. A duplázó kockát a hosszú Backgammonban ritkán használják, legfeljebb gyakorló vagy szerencsejáték jellegű partiban.

A kezdőknek gyakran azt tanácsolják, hogy a rövid Backgammonnal kezdjenek, mivel az ütés lehetősége dinamikusabbá és látványosabbá teszi a játékot. A hosszú Backgammon értékes a stratégiai tisztasága miatt: a siker szinte teljesen a taktikán múlik, a véletlen szerepe csak a dobásokban jelenik meg, így a véletlen miatti vereség kockázata minimális. Ha mindkét változatot elsajátítod, jobban megérted ennek a lenyűgöző játéknak minden finomságát.

Tippek kezdő Backgammon játékosoknak

A Backgammon — olyan játék, amelyben a tudás a tapasztalattal jön. A fejlődés felgyorsításához fontos megérteni az alapvető taktikai elveket, és elkerülni a tipikus hibákat. Az alábbiakban a tippeket három csoportra osztottuk: általános taktikai megközelítések, kezdők hibái és fejlettebb stratégiai ötletek. Ezek az ajánlások hasznosak mind a rövid, mind a hosszú Backgammonban (a szabályokhoz igazítva).

Taktikai megközelítések

• Építs otthont és horgonyokat. Próbáld minél hamarabb elfoglalni a pontokat az otthoni zónádban — különösen az ötödik pontot, az úgynevezett «aranypontot». A házban elfoglalt pontok megnehezítik az ellenfél leütött bábujainak visszatérését a rövid Backgammonban, és megkönnyítik a saját bábuk levételét. Hasznos továbbá horgonyt létrehozni — egy pontot az ellenfél zónájában, ahol két bábud áll. A horgony (különösen az ellenfél 20. vagy 21. pontján) bázisként szolgál: lelassítja az ellenfelet és menedéket biztosít a bábuidnak. A hosszú Backgammonban fontos, hogy korán előrevidd a bábukat, és több pontot is elfoglalj, hogy ne rekedj meg a fejen.
• Ne hagyj magányos bábukat szükségtelenül. Az egyedül álló bábuk (blotok) sebezhetőek: a rövid Backgammonban leüthetők, a hosszúban pedig blokkolhatók. Próbáld a bábukat párosával mozgatni, hogy védjék egymást. Lépés előtt gondold át: marad-e egy bábu egyedül nyílt ponton? Ha igen — döntsd el, megéri-e kockáztatni, vagy jobb óvatosan játszani. A túlzott óvatosság is ártalmas lehet: néha megéri kockáztatni egy blotot, hogy elfoglalj egy kulcspontot, vagy lelassítsd az ellenfelet. Találd meg az egyensúlyt a biztonság és a bátorság között.
• Fókuszálj a blokkok (prime-ok) építésére. Több egymást követő bábu ponton komoly akadályt képez az ellenfél számára. Az ideális prime hat lezárt pontból áll, de már négy-öt egymás után is jelentős előnyt ad. Próbálj blokkokat építeni a külső zónádban, hogy lelassítsd az ellenfelet, vagy az otthoniban, hogy megkönnyítsd a végső levételt. A hosszú Backgammonban nem lehet teljesen blokkolni az ellenfelet: legalább egy bábu számára elérhetőnek kell maradnia az út. A rövid Backgammonban technikailag lehetséges mind a 15 bábut bezárni, de gyakorlatban nehéz. Mindenesetre az elv ugyanaz: jobb biztonságosan lezárni egy pontot, mint egy plusz bábut leütni, különösen, ha az ellenfélnek van bábuja a baron.
• Figyeld a bábuk eloszlását a táblán. Kerüld, hogy túl sok bábut halmozz egy pontra — ezeket «oszlopoknak» nevezik. Például öt bábu egy háromszögön általában túl sok: ezeket az erőforrásokat érdemesebb más pozíciók irányítására felhasználni. Másrészt ne hagyj túl sok magányos bábut (blotot), hogy ne tedd ki őket veszélynek. Játssz rugalmasan: oszd el a bábukat úgy, hogy bármely kockadobás hasznos lépést kínáljon, és javítsa a pozíciódat.
• Vedd figyelembe a játék szakaszát. A játék elején fontos lehozni a bábukat a fejről, és elfoglalni a kulcspontokat; középen erősítsd meg a pozíciókat, és döntsd el, versenyzel-e vagy lassítod az ellenfelet; a végén lépj óvatosan vagy kockáztass a helyzettől függően — óvatosan vedd le a bábukat, ha vezetsz, és nehezítsd meg az ellenfél lépéseit, ha lemaradtál.

Kezdők hibái

• Játék terv nélkül. A kezdők gyakran «alkalomhoz illően» játszanak, anélkül hogy általános stratégiájuk lenne. Például meglátnak egy lehetőséget az ellenfél bábuinak leütésére, és azonnal megteszik, anélkül hogy átgondolnák a saját bábuik helyzetét. Vagy minden bábut előre tolnak, miközben a hátvédet nem biztosítják. Értékelje a helyzetet minden dobás után: mi hoz nagyobb előnyt — a támadás vagy a pozíció megerősítése? Néha jobb megerősíteni a házat vagy kimozdítani a lemaradt bábukat, mint kockáztatni egyetlen ütésért.
• Túlzottan passzív játék («házi játék»). A másik véglet — a túl óvatos játék. A kezdők gyakran félnek bármilyen nyílt bábut hagyni, és emiatt haszontalan lépéseket tesznek. Például folyamatosan mozgatják a bábukat a házon belül, ahelyett hogy előre haladnának. Ez lemaradáshoz és a kezdeményezés elvesztéséhez vezet. Ne féljen egy kis kockázattól, különösen a játék elején, amikor az ütött bábu még visszatérhet. A Backgammonban a tempó döntő fontosságú — jobb egy kis kockázattal előre haladni, mint kivárni és engedni, hogy az ellenfél elfoglalja a kulcspontokat.
• A pontszám és a duplázás figyelmen kívül hagyása (rövid Backgammon esetén). A pontokra játszott meccseken a kezdők gyakran elfelejtik a duplázási stratégiát. Ha valaki nem tudja, hogyan kell használni a duplakockát vagy elfogadni a duplázást, az hibát követ el, és elveszít potenciális előnyöket. Ne feledje: ha magabiztosan vezet, bátran ajánlja fel a duplázást — különben kockáztatja, hogy csak 1 pontot nyer ott, ahol 2-t is szerezhetne. Fordítva, ha reménytelenül lemaradt — jobb passzolni duplázáskor, így megőrizve a pontokat a következő játszmára.
• Hibás valószínűségszámítás. A Backgammonban sok minden azon múlik, milyen valószínűséggel esnek ki bizonyos számok. Gyakori hiba — nem felmérni a nyílt bábu kockázatát. Például egy kezdő hagyhat egy nyílt bábut hat ponttal az ellenféltől, gondolva «valószínűleg nem talál el». Pedig az esély elég nagy — körülbelül 17%. Vagy épp ellenkezőleg, retteg egy ritka duplától, amelyre az ellenfélnek szüksége van a győzelemhez, holott annak esélye szintén 17% körül van. Fokozatosan tanulja meg az alapvető valószínűségeket a Backgammonban — mely dobások a legvalószínűbbek, és mekkora az esély egy adott lépés sikerére. Ez segít dönteni: néha megéri egy bábut nyitva hagyni, ha annak ütési esélye csak 8%, miközben a lépés haszna nagy.
• Túl korai átmenet a versenyfutásba. A rövid Backgammonban két fő stílus létezik — a kontaktjáték (ütési és blokkolási kísérletekkel) és a verseny (amikor mindkét játékos kockázat nélkül igyekszik hazavinni a bábukat). Gyakori hiba — túl korán áttérni a versenyre, miközben az ellenfél pozíciója még erős. Például egy kezdő megpróbálhat minden bábuval elmenekülni, miközben az ellenfél blokkokat épített előtte — végül elkapják és leütik. Vagy fordítva, túl sokáig marad a kontaktban, amikor már futnia kellene (ha pipokban vezet). Itt hasznos a pipok számolása — az összes pontszám, amit minden bábunak meg kell tennie a befejezésig. Tanulja meg felmérni, kinek van rövidebb útja. Ha pipokban messze vezet — kerülje az ütközéseket és vigye haza a bábukat. Ha nagyon lemaradt — nehezítse meg az ellenfél dolgát, mert szerencsés ütés nélkül már nem nyerhet.

Haladó stratégiák

• Kockázatkezelés és lépéstervezés. A tapasztalt játékosok kiszámítják lépéseik következményeit, felmérik az ellenfél lehetséges dobásait, és előre elképzelik, hogyan változik a helyzet azok után. Figyelembe veszik, hol hagyták a magányos bábukat, mely pontok nyitottak, és milyen lépéseket használhat ellenük az ellenfél. Úgy gondolkodnak, mint a sakkozók: nemcsak a következő lépésükre, hanem az ellenfél lehetséges válaszaira is figyelnek.
• A «biztonságos vagy merész» elv alkalmazása. Minden helyzetben van egy agresszív és egy óvatos lépés. Az agresszív lépés nyílt bábut hagyhat, megpróbálhat ütni, vagy bonyolíthatja a helyzetet; az óvatos lépés megerősíti a házat, lezárja a pontokat és csökkenti a kockázatot. A mesteri szint az, amikor tudja, mikor melyik stílust alkalmazza: ha lemaradt, érdemes merészebben játszani, hogy megfordítsa a játszmát; ha vezet — játsszon biztonságosan, ne adjon esélyt az ellenfélnek. A tábla elrendezése mindig számít: néha még a vezetőnek is érdemes kockáztatni, hogy felgyorsítsa a győzelmet, míg a lemaradónak várnia kell az ellenfél hibájára.
• A mérkőzés állásának kezelése. A meccsjátékban (például 5 vagy 7 pontig) a taktika az aktuális állástól függően változik — ezt hívják meccsstratégiának. Például, ha csak 1 pont hiányzik a győzelemhez, míg az ellenfélnek 3, akkor óvatosabban kell bánni a duplázással, mivel a vereség nem kritikus; ilyen esetekben érvényesül a Crawford-szabály, amely korlátozza a duplázást bizonyos játékban. A meccsstratégia alapelveinek ismerete hasznos a versenyeken, bár a részletes tanulmányozása meghaladja az alapvető ajánlásokat.
• Technikai végjáték és bábuk levétele. A bábuk levételekor a tapasztalt játékosok számos apróságot figyelembe vesznek. Például a «25%-os szabály»: még ha le is maradt, de körülbelül egynegyed esélye van a győzelemre, ha az ellenfél hibázik, érdemes folytatni a játékot. Fontos továbbá, hogy a bábukat minél tovább a ház távolabbi pontjain tartsa, ha az ellenfél még blokkolhatja őket, így növelve az esélyt egy szerencsés backgammonra. A hosszú Backgammonban a legfontosabb — ne maradjon túl sokáig a fej pozíciójában, különben az ellenfélnek lesz ideje blokkot építeni, és jelentősen csökkenti a győzelmi esélyeit.

A fő tanács — játsszon és elemezzen. Minden játszma után érdemes átnézni a lépéseket: hol hibázott, melyik lépés lett volna hatékonyabb. A gyakorlás és az ellenfél játékának figyelmes megfigyelése fokozatosan fejleszti a készségeket. A Backgammon — egy játék, amit percek alatt meg lehet tanulni, de egész életében lehet tökéletesíteni, miközben élvezi minden egyes előrelépést.

A Backgammon — lenyűgöző játék, amely ötvözi a szerencsét és a stratégiát, az egyszerűséget és a mélységet. Miután elsajátította a szabályokat és az első taktikai fogásokat, egy egész, idő által próbára tett intellektuális világot fedezhet fel. Nem baj, ha az elején a szerencse ingadozó — minden játszma valami újat tanít: türelmet, számítást, a vereség elfogadását és az örömöt a győzelemben. Ez a játék különleges, mert mindig van hová fejlődni: az otthoni játékostól a versenymesterig.

Amikor kipróbálja magát a táblán, érezni fogja, mennyire magával ragadó a Backgammon: visszavágót akar majd, új technikát kipróbálni vagy megfigyelt stratégiát tesztelni. És ami a legfontosabb — a játék összehozza az embereket. Egy Backgammon-parti egy csésze tea mellett közelebb hozhat különböző generációk és kultúrák embereit, hiszen a kockák és bábuk nyelve szavak nélkül is érthető. Az intellektuális versengés, a baráti tréfák és az öröm a szerencsés dobások felett — mindez megteremti a Backgammon egyedülálló hangulatát.

Reméljük, hogy ezek a szabályok és tanácsok segítenek abban, hogy magabiztosan játsszon Backgammont és fejlessze készségeit. Még egy kis tapasztalat is segít jobban megérteni a stratégiát, kiszámítani a lépéseket és élvezni a folyamatot. Próbálja alkalmazni a megtanult elveket, figyelje az ellenfelet és fokozatosan alakítsa ki saját stílusát — így a játék egyszerre lesz élvezetes és tanulságos. Készen áll a kihívásra? Játsszon Backgammont online most — ingyen és regisztráció nélkül!